egyKétszar

"Útlezárások és javítások, bűz, szmog, szemét, hangzavar, omló vakolat, betontornyok, hajléktalanok, hugyszag. Sétálunk a Deáktól, a Dob utcában egy félhomályos helyen leülünk egy szép, új padra. Egy férfi  megy el előttünk, furcsán artikulálva  mutogat nekünk: bogarak, bogarak! Egy pillanatig csak nézzük őt, vajon mit akarhat, biztos részeg, aztán meglátjuk, hogy valami mozog a lábánál. Nagy, fekete bogár. Lenézünk magunk köré és meglátjuk, hogy körülöttünk a betonjárda tele van csótánnyal. Felpattanunk, a szemünk közben megszokta a félhomályt, jó messziről visszanézve is látszik, hogy a fal a pad mögött tele van velük. Érezzük a lábunkon az ott sem lévő bogarakat, tudom, hogy undorodnom kéne, de igazából csak filmbéli rémálmok jutnak eszembe, félelem sem kerülget. Mostantól észreveszem, hogy végig mindenhol vannak ilyen bogarak a járdán, a falak tövében, kikerülöm őket, nem akarok megölni egyet sem.

Telefon, menjünk a Ráday utcába. Átvágunk a hetedik kerületen, elérjük a nyolcat, egy sötét utca végében valami zene szól. A színpad háta mögött vagyunk, női hang népzenét énekel, nevetek az ötleten, hogy Sebestyén Márta lép fel egy ilyen helyen. Megérkezünk, felnézünk a színpadra, Anna elhalón mondja: nem hiszem el. Palya Bea énekel. Telefon, még nem megyünk, majd később. Beállunk a tömegbe, tökéletes a hangja, boldogan dobálja a haját, láthatóan szikrázik az élvezettől, hogy nekünk énekelhet, és mi ettől még jobban élvezzük az előadást.

Túl a Párizs Texason, Instanton, Srlyon, a hatodikban járunk.

Azért nem megyek vidékre hétvégente, mert utálnék visszatérni hétfőn - mondja Anna.

Rossz lehet, hogy így érzel - felelem. Hiányozni fog, ha elmegy, mert én nem megyek el ebből a városból, ebben most biztos vagyok. Szeretem."

"Útlezárások és javítások, bűz, szmog, szemét, hangzavar, omló vakolat, betontornyok, hajléktalanok, hugyszag.mert én nem megyek el ebből a városból, ebben most biztos vagyok. Szeretem." - hát igen. előbb-utóbb mindenki megtalálja a számára legfelelőbb helyet:S

nos, nem kerülte el a figyelmem, h keletkezett jópár új bejegyzés a kelyblogban. de nem érdekel.

nem felejtettem el, h jósokág titokblogoltál, megfosztva bennünket a vidáman induló reggeltől, szóval úgy döntöttem ezért cserébe megfosztalak sziporkázóan szellemes kommentjeim olvasásának gyönyörétől.

edd meg amit főztél és rohadj meg magányodban butakely:D

"Semmi sem dob fel annyira, mint a bőrömig engedett sperma, ami tincsekbe tapasztja a hajam, lefolyik az arcomon, bele a számba, végig a nyakamon, a pólóm alá, eláztatva mindenemet."

megin egy cigány.. mi van veled kely, összehaverkodtál koszikával?:D vagy visszatérés a gyökereidhez?

az egyetlen dolog amit értek, h mér autókról blogoltál. végülis egész nap ki-be szállsz belőlük..

"Jó, hát gonosz voltam, de csak játékból.

Olyan jól vagyok mostanában, mint még sose. ÉN vagyok, teljes és boldog. Nem félek a függésektől, mert nem függők. Nem félek én lenni, egyedül lenni, mert én vagyok és egyedül vagyok, de mégsem vagyok sosem magányos. Jó, most ő is itt van velem, de elmegy, és mégsem megy sehova.

Már nem akarok semmit lezárni, mert nincs miért.

/és egy beágyazott videó vmi tapsikoló cigánykurváról(szia koszika:D)/"

na. először is szeretnék gratulálni kely, h milyen jól megy  a NEMblogolás:D aztá azt írod, h "mert nem függők". hát gratulálok ismét. a többes szám szerint több emberről van szó, az minimum kettő, akikkel téged ismerve kb 99%os esélyel hágatod magad. igen ifjúak, ez is bizonyos:D

de annak örülni, h nemdrogos is szóba áll veled.. hát kevéssel beéred te kely:D

"De nem teszek be semmit, mert a legjobb az meg van tiltva. Most akkor azt csinálok, amit akarok? Vagy nem? Vagy

dedenemdenemdenemdenemdedededenemdenem én nyertem" - JA TE NYERTÉL! MEGIN SIKERÜLT SEGGED CSINÁLNOD A SZÁDBÓL:D blogoltál, blogolsz és blogolni fogsz, amíg világ a világ:S

"Kedves mindenki, aki olvas/na/ engem!

Úgy döntöttem, hogy befejezem a blogírást. Nem azért, mert zavar, hogy egészen intim dolgokat is leírok magamról, az sem érdekel, hogy mások mit kezdenek ezekkel a gondolatokkal, inkább arról van szó, hogy úgy érzem: ideje befejezni. Másmilyen életet szeretnék mostantól élni, és bár sokszor kezdtem új blogot (ez már a nyolcadik:), sokszor éreztem úgy, hogy be kéne fejezni, sosem voltam elég erős ehhez, vagy csak az elhatározás nem volt elég erős. Vagy csak nem tudtam, mit is kezdhetnék a felszabaduló időmmel, energiámmal és a hiánnyal.

Azt hiszem, egy szempontból vége a zűrös éveimnek, mostantól kemény és folyamatos munka következik, ami azt jelenti, hogy az időm nagy részét a valóságban kell eltöltenem, és szeretném megszeretni ezt a valóságot, úgy igazán. Előbb-utóbb el szeretném érni, hogy ha le is ülök a gép elé, legfeljebb fél órát töltsek itt, akkor is leginkább információgyűjtéssel, de ne itt éljem az életem, még egy kis szeletét sem.

Persze most nem nagyon van lehetőségem arra, hogy máshol találkozzam a barátaimmal, így a beszélgetések maradnak, de tervezem, hogy ezeket is megszüntetem majd egyszer, talán csak évek múlva, mert igazi, valódi életet szeretnék. Olyat, amiben a család leül este az asztalhoz együtt enni, vagy megnéznek közösen egy filmet, beszélgetnek, esetleg társasjátékoznak, vagy akár számítógépeznek, de a társadalmi életet a valóságban élik, élő emberekkel, élő kontaktusban. Ez a tervem, és persze nem tudom, hogy mennyire megvalósítható a családom többi tagjának szempontjából, de a magamét mindenképpen így szeretném élni, egy kézzelfogható, szagolható, ölelhető világban. Igazi családban, ahol bármit meg lehet beszélni, ahol mindenki számít, ahol nem egymás mellett, hanem igazán együtt élünk. Ahol a számítógép egy jó lehetőség, ami kibővíti az életünket, és nem menekülési útvonal, ahova azért bújtunk, mert képtelenek voltunk a valóságból kihozni azt a jót, amiben már megéri jelen lenni. Azt gondolom, hogy létezik igazán jó valóság, és én inkább ezt a célt tűzöm ki, nehogy azt kelljen mondanom öregkoromban: Judit, magasabbra kellett volna tenned azt a lécet, mert így csak elpazaroltad az életed.

Hiszen úgyis ez lesz:

"Egyszer rájövök, hogy lett volna szebb.
Egyszer egész biztosan rájövök,
Hogy hogy lett volna bölcsebb.
De most már van, így ahogy van,
És ha rossz is, hát így tudtam legjobban.
Tán holnap jobban játszanám,
És szebben, szebben mondanám.
De ez már így marad."

Csakhogy szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi tudatos döntés, jobbra való törekvés, és főleg, mennyi tudatos cselekedet után mondom: ez már így marad. Hiszen ez az élet az enyém, én vagyok az egyetlen, aki kezdhet vele valamit." - :D

megint magad alá szartál kely, mer kénytelen leszel visszakozni. ugyan mihez kezdenél a szabadidőddel? msnezel? az ugyanaz. gyerekeiddel foglalkoznál?:D na ez szóra sem érdemes.

a helyzet az, h el kellene végre fogadnod, önmagad és a helyzeted: egy kétgyerekes öregedő, egyedülálló nő vagy, aki tökmindegy milyennek akar látszani, buta, mint a segg, életképtelen, és egy olyan ösztönlény aki él-hal a faszért.

de reálisan néze: ki az az értelmes férfi, aki más kölkeit pátyolgatná a sajűtjai helyett? kinek kell egy buta, ráadásul dagadt nő? elárulom, senkinek. te elbasztad az életed kely.

egyvalamit őriztél meg, az álszentséged, és ami örök benned az tényleg csak ennyi: amíg világ a világ, a kely hazudni fog önmagának és másoknak is. szánalmas.

megin annyi faszsággal találtam magam szembe a kelyblogban, h úgy döntöttem egy kalap alá veszem az olvasó nő, B, illetve a breaking the waves c. bejegyzéseket.

úgy döntöm véleményemet dalban mondom el, ami bizonyos értelemben a gonoszról szól, tudod kely, arról a mellyeden ücsörgős fajtáról, aki elpusztíthatatlan és még a poklot is röhögve túléli:

"Mintha lassított felvételen nézném végig, ahogy egy nőt késsel legyilkolnak a pénztárcájáért. Minden csupa vér, hang nincs. Valaki velem van, de nem látom.

Egy nagy faszt, nincs még vége egyáltalán. Amire először és utoljára gondolunk, ugye?

Érdekes ez a kibeszélés - magunkban tartás ellentét." - nemrégiben írtál arról, h "valakit" fojtogattál álmondban. úgytűnik az a "valaki" ismét meglátogatott álmodban, h magának néhány kellemes, neked néhány kellemetlen percet szerezzn. hihetetlen milyen alakok vannak:D

ui: egyre nyilvánvalóbban kezdenek elhatalmasodni rajtad az őrület jelei..

na erről regéltem az imént, az előző bejegyzésnél:

"Most, hogy elmúlt az első könnyebbség, aztán az esti nagy szomorúságok ideje (bár ma  nagyon durva rémálmom volt, fojtogattam egy embert, aki bántani akart), mintha megnyugodnék végre. Kezd kialakulni hármunk élete így egyben, ha már ennyien maradtunk, és hát ennek vannak jó oldalai is. Nem kell alkalmazkodni még egy emberhez, most tulképpen a fiúk diktálnak, vagyis inkább én diktálok úgy, hogy őket teszem legelőre, és persze nekik még ez sem elég, így ezerrel kell tartanom a határokat, mert legszívesebben bekebeleznének.

Mikor anyámmal a gyerekkorról beszéltünk régebben, mindig elmesélte, hogy még a vécén se hagytuk békén, és hogy reméli, majd visszakapjuk ezt a gyerekeinktől. Hát ez sikerült, mert most szinte sosem hagynak egyedül. Talán félnek, hogy én is elmegyek... felmerült ez a kérdés már, persze megnyugtattam őket, de hát a félelmek már csak olyanok, hogy sokszor alap sem kell hozzájuk.

Ma délután a játszótéren voltunk, amikor Beni feltette a kérdést, hogy most akkor létezik-e a húsvéti nyúl, én meg elmondtam, hogy szerintem nem, és most először volt, hogy egyenesen megmondta, hogy márpedig ő hisz benne, én meg higgyek, amit akarok. Nagyon tetszik nekem ez a hozzállás, mondtam is, hogy igaza van, mindig kérdőjelezze meg, amit mondok, vagy amit más mond, döntsön egyedül. Már persze, amiben joga van dönteni:) Mert egyelőre azért én sokszor jobban tudom, hogy mire van szüksége, vagy hogy mit kell tennie.

Azt hiszem, hogy most nagyon értékes idő következik hármunk kapcsolatában, mostantól még jobban odafigyelek, hogy minden úgy történjen, ahogy nekik hosszútávon is jó.

.....................

Őszintén szólva először nagyon dühös voltam. Merthogy miattuk történt így, ahogy történt... miért nem tudtam én egy Petihez hasonlóba beleszeretni annak idején... bár lehet, hogy akkor őt hagytam volna el ennyi idő után:) Fene tudja. Mindenesetre elég szar érzés, hogy most elsősorban anya vagyok, és csak aztán nő. NŐ. Az egyetlen valóban használható lehetőségem, ha olyan pasast keresek, aki a gyerekeimet is ugyanúgy tudja szeretni, mint engem. Tudom, hogy meglesz:) .De egyelőre még fáj ez a ketrec."

De egyelőre még fáj ez a ketrec. - na látod kely, nem ember vagy te, csak egy kibasott ösztönlény, egy állat, aki ellett két purdét, mer épp azt gondolta, h NEKI az jó lesz.

Tudom, hogy meglesz:) - ki  mondta? az angyal bazmeg? nem lesz meg. kurvára. nem ideje lenne felébredni.

"Már leírtam a jókat, hogy tudjam, mire figyeljek legközelebb, és ma reggel arra ébredtem, hogy megtaláltam végre az utolsó kirakót is. Úgy hívják, hogy szelidség - mindenképpen erővel társulva, ami az önuralom és a önbizalom magas foka. Ezt a párosítást kérem."

elég sokat (s)írtál mostanában az elvárásaidról. szerintem úgy fair, ha az ember nyújtani is tudja amit elvár. nos, nézzünk meg egy példán keresztül néhány alapvető dolgot.

itt van a manacom, a kaki. igazából négy dologra van szüksége ahhoz, h boldog legyen, jól érezze magát.

- biztonság. ez könnyű, mer elég fasza helye van, ami nem változik + nem basztatják vadidegenek időről időre. (ezt a gyerekeid is elmondhatják? segítek: nem)

- kaja. na ebben jó vagy te is, tekintve azt a plusz 20 kilód.

- törődés. ez a malacnál abban nyilvánul meg, h nyöszörög, ha magányos, ilyenkor ki kell vennem simogatni, gyömöszkölni, vagy csak azér, h a közelembe legyen. ilyenkor megnyugszik és boldogan röfög.

- szabadság. van mikor semmi mást nem szeretne, csak magában lenni, futkározni, és ugrándozni önfeledten. ha ezt hagyom akkor szintén boldog.

a dolog kurva egyszerű. ez egy tengerimalac, még a rágcsálók közt is elég butának számít, nincsenek is nagy igényei. viszont kibaszott félénk jószág. ennek ellenére most mégis itt alszik az ölemben, nem zavarja se a zene, se az, h gépelek.egyszerűen azér, mer a fentieket jól oldom meg, és biztonságban érzi magát.

na és akkor vegyünk téged. te bazmeg képtelen vagy önös érdékeid háttérbe szorítani, valamint békén hagyni az embereket. vagy olyan szinten rájuk akaszkodsz, h azt még egy kő türelmével rendelkező szent vagy faszomtuggya mi is megunná, a másik végleted pedig a dolgokba való olyan szintű beleszarás, h az egészen elképesztő. utalok itt a "gyereknevelésedre", illetve arra aszerencsétlen kutyára, akit éhendöglesztettél, a szopásér emberrablásra, hadd ne soroljam..

mondanám, h próbálkozz te is vmi háziállattal, de nem mondom. mer nem menne neked. én meg azt nem vállalom, h közvetve rajtam száradjon egy élőlény halála.

az hat. hatökör. na lássuk:

"Azt mondják az okosok, hogy úgy kell növelni az életkedvünket, hogy oda kell figyelni az apró részletekre, naponta öt érdekes vagy szép dolgot kell észrevenni.

Nem volt tudatos ma sem, hogy ezt tettem, hiszen szinte mindig ezt csinálom, de ha már így behatárolták a számot, kíváncsi lettem, hogy vajon hányszor érzem azt valamivel találkozva, hogy "de jó".

Tíznél hagytam abba a számolást, nem volt értelme tovább játszani ezzel, inkább odafigyeltem arra, hogy mik azok a dolgok, amik örömet okoznak nekem. És hát szerencsére jó sokan vannak.

Pl majdnem elütött egy biciklis srác a járdán, ami annyira nem lenne jó, de mikor elhaladt mellettem, és megláttam a hátára kötözött harmadik kereket, egyből beugrott a kép, hogy a kerék a hátán pörögni kezd, ő pedig szép lassan a magasba emelkedik, és átkerekezik a  Hold előtt, mint az ET-ben.

Aztán várnom kellett a hintára (hihetetlen, hogy milyen szemtelenek egyes 3 év körüli gyerekek és az anyukájuk, nem adják át a helyüket az idősebbeknek), de megérte, mert nem szakadt le alattam, így bebizonyíthattam magamnak, hogy olyan nagyon azért mégse lettem felnőtt ebben az elmúlt egy évben, hiába éreztem azt néha, hogy én vagyok a legrealistább lény a világegyetemben.

A kertekben krókuszok nyíltak, és földszag volt. A frissen ácsolt állványnak pedig fenyőillata volt, még a bűzös négysávos mellett is tisztán lehetett érezni.

Megnéztétek már jobban az Opera épületét?

Tíz óra körül olyan melegem lett, hogy mindent le kellett vennem magamról, amit anélkül lehetett, hogy közszemérmet sértenék. Ekkor az is kiderült, hogy nincs mese, elvesztettem valahol egy pár kilót, és kénytelen leszek vásárolni menni, mert az egyetlen valamirevaló gatyám túl bő rám.

A Roberto Cavalli bejáratán kígyóformájú ajtónyitó van fémből, szerintem nagyon szép.

Végül a kedvencem: az ismert csöves nő az aradin, (talán a napsütés miatt) feladta megszokott katatóniáját, felnézett, és elkezdte énekelni, hogy "citrom ízű banán". A hangja olyan volt, mint a külseje, és én legszívesebben megöleltem volna.

Ja de hogy a rosszat is leírjam, bár szerencsére nem érint közvetlenül: az egyik munkatársamat úgy megütötte ma egy férfi, hogy több métert repült az utcán, a kereszteződés közepén landolt, fel se tudott kelni. 40 percet kellett várnia a mentőre, szerencséje, hogy egy másik munkatársunk végig ott volt vele, így tanúskodhat az ügyben is, és nem kellett egyedül feküdnie az aszfalton. És hogy megérdemelte-e?  Egyrészt az elmesélés alapján egyértelműen nem, de szerintem semmi nem jogosít fel egy embert, hogy teljes erővel megüssön egy másikat, arról nem is beszélve, hogy a pofozkodós embernek bizonyára átlagon felüli ereje van, ha ekkorát tud ütni. Most majd megnézheti magát, mert a sérülés valószínűleg 8 napon túl gyógyuló. Hát így telnek a napjaink, mindig bővelkedve örömökben."

Végül a kedvencem: az ismert csöves nő az aradin, (talán a napsütés miatt) feladta megszokott katatóniáját, felnézett, és elkezdte énekelni, hogy "citrom ízű banán". A hangja olyan volt, mint a külseje, és én legszívesebben megöleltem volna. - ki tudja, lehet fogod is még ölelgetni, ahogy a dolgok most állnak.. aztá medvehangodon brummoghatod alá a basszust.

Ja de hogy a rosszat is leírjam, bár szerencsére nem érint közvetlenül: az egyik munkatársamat úgy megütötte ma egy férfi, hogy több métert repült az utcán, a kereszteződés közepén landolt, fel se tudott kelni. 40 percet kellett várnia a mentőre, szerencséje, hogy egy másik munkatársunk végig ott volt vele, így tanúskodhat az ügyben is, és nem kellett egyedül feküdnie az aszfalton. És hogy megérdemelte-e? - igen. remélem egyszer téged is pofáncsap valaki miközben a kereszteslovagok küldetéséhez hasonló munkádat végzed.

"Megint kétcopfos napot tartottam, de ma már kikezdte a megszokás. Legalábbis számomra, másoknak még nem:) Igazából kár, hogy ezen a munkahelyen a legjobb, amit tehetek, hogy távoltartom magam a munkatársaktól. Pedig van pár ember, akivel szívesen váltanék felhőtlenül egy-két szót... na mindegy. - képzelem mit takarhat az a "felhőtlenül" váltott egy-kész szó..

Viszont megtaláltam az első dolgot ezen a tavaszon, ami arra a régi énemre emlékeztetett, aki egy éve még voltam. Egy eldugott részen virágzó jázminbokrot találtam. A jázmin pici, fehér virágokat nyit, amiknek nagyon erős, jellegzetes illatuk van. Letéptem egy duplát, és kiszívtam belőle minden illatot." - azt tudtad kely, h az akácvirágnak jellegzetes spermaszaga van? szerintem szagolgass inkább azt, és még fel is idézhetsz magadban emlékeket a kiszívásról:S

"- az arcaid hiányoznak... amikor keresztbe rakod a szád, úgy, ahogy én nem tudom, aztán kifordítod az alsó ajkad, mozgatod össze-vissza, és én talán nem is nevetek, de kisüt bennem a nap tőled.

- az önfeledt nevetés hiányzik, ami kibuggyan belőlem, amikor bohóckodsz. Amikor játszol velem, és mintha semmi más nem lenne a világon. És nincs is semmi, ami ennél fontosabb.

- a mosolygó szemed hiányzik. Akkor olyan veled, mintha nem is lenne köztünk tér.

- a vállad hiányzik, ahogy befészkelem magam a fekvő tested mellé, a karom a mellkasodon, a te karod fekve ölel engem, közelebb húz. A szakállad csikizi az arcom. Mintha hazaérnék.

- a búcsúzás hiányzik. A rituálé: ajtó előtti utolsó ölelés, aztán a csücsörítő szád a rácsokon keresztül. Teljeserőbőlpuszi.

- a tudat hiányzik, hogy ez csak játék, mert úgyis hazajössz." - te kely, ezt most nem bántásból vagy rosszindulatból, hanem teljesen komolyan: nem kellene azon elgondolkodnod, h elbasztad az életed? mer az biztos, ha így folytatod akkor számodra már nincs remény.

"A metropolbeli kedvenc rovatom mai címe: Mindenkinek van egy ára. Krausz Jenő elmesél egy történetet arról, hogyan vágott át egy nőt a legjobb barátnője - pénzért. Aztán végkövetkeztetésként megint a mondat: "Mindenkinek megvan a maga ára.", és ne bízzunk senkiben. Majd folytatja: pénz, szex, hatalom...

Én meg azon gondolkodtam, hogy milyen szar lehet ilyen világképpel élni. Ha még azt is hozzávesszük, hogy mindenki magából indul ki...és ő nem tett kivételt, nem azt írja, hogy a legtöbb embernek.

Biztosan tudom, hogy sosem tennék ilyet. Sőt, úgy érzem, hogy ismerek még pár (nem sok) hasonlót, akiben száz százalékig megbíznék. Az ilyen újságcikkek miatt csökken ez a száz kilencvenkilencre, és én haragszom erre az emberre, amiért nem csak, hogy ennyire bizalmatlan, de még terjeszti is, határozottan állítja, hogy neki igaza van, ezzel befolyásolja a többieket, jelen esetben több ezer embert, akik mind elolvassák ezt a cikket, mint általában a legjobbat ebben az ingyenes (ehhez képest kifejezetten színvonalas) újságban.

Azért vegyük sorra, vajon mi lehet az a dolog, amiért engem meg lehet venni. Pénz, szex, hatalom... ezeket biztosan kizárhatjuk. Őszinteség. Na igen, ezért sokmindent megteszek, ha találkozom vele. Csak hát az őszinteségnek önmagában van egy olyan tulajdonsága, hogy nem számító, ezért nem is kér semmit cserébe. Figyelmesség. Kedvesség. Csak hátsó szándék nélkül, belülről fakadóan, önmaga örömére. Még sorolhatom: önismeretből fakadó reális önbizalom - változásra való képesség és törekvés - pozitív gondolkodás - cselekvőképesség - becsületesség - egyenesség - türelem - önuralom - jóindulat - intellektuális és érzelmi nyitottság, érzékenység és igényesség - önálló gondolkodás, egyéniség - bátorság - felelősségvállalásra való képesség és hajlandóság - kitartás - hűség - adni és elfogadni tudás - emberi tartás - kreatív észjárás - most ennyi jutott eszembe. Ha találkozom valakivel, aki mindezekkel egyszerre rendelkezik, mindent meg fogok neki adni, amit tudok.

Hát igen, engem is meg lehet vásárolni." - oké, az megvan, h mit vársz el. és mit tudsz nyújtani?

mielőtt elkezdenéd sorolni: nem. nem tudod. képtelen vagy rá. ezért vagy egyedül. ideje lenne felfogni. amit te nyújtani tudsz az max annyi, h úgy basznak meg, ahogy akarnak. de ezt bárki, érted BÁRKI nyújtani tudja. amelyik nő meg olyan,h fújj, én ezt nem, az ki lesz baszva a picsába. vagy élhet együtt egy puhapöcsű balfasszal. ilyen egyszerű ez.

mennyi is vagy kely? 35-36? neked nem nyerő lapod van hanem két gyereked. vágod?

"Egy nagyon jó blogból:

"Megenyhültem én is. Gyengéden nyúltam a melegedő földbe, hogy csukott szemmel tapogassam ki a gyökerek hálóját. Mint egy idegsebész, aki a problémás idegszálakat keresgéli egy tehetetlenül alvó testben."

Biztos a Désolée, mon bébé is közrejátszik." - hogy vannak a tökeid kely?

"Hihetetlen, hogy milyen figyelmetlen vagyok néha:)) Vannak dolgok, amik naponta megjelennek a színen, és látom őket, tényleg, de csak akkor esnek le, ha valami miatt mégis kénytelen vagyok odafigyelni rájuk. Még szerencse, hogy ezek sosem emberek, csak olyan apróságok, icipici, totálnemfontos részletek.

Azt hiszem, borzasztóan dühös, frusztrált és kiábrándult vagyok. Nem baj, elmúlik ez is.

Ragtapaszkeresztet kéne tenni a számra meg a szememre." - ajaj, felütötte fejét a faszhiány! azt hiszem én most megyek és ellenőrzöm a nyílászárókat.

"Sándorjózsef leáldozott, eljött Benedek napja, mi meg elmentünk a Duna plázába legókiállításra. Nem is gondoltam, hogy ilyen nagy bulit csinálnak ebből, persze baromi sokan voltak, és színvonalas, tényleg (28-ig még megnézhető). A legjobban Einstein tetszett, én is csináltam képeket, de mivel pillanatnyilag se kártyaolvasóm, se kábeleim, ezért csak a netről tudtam leszedni:

Volt még ott kalóz- és vikingélet, meg mindenféle város mozgó részekkel, valaki megcsinálta a Clark Ádám teret a Lánchíddal, alagúttal, siklóval, hát mondjuk az annyira nem tetszett, szerintem ha valaki ilyen sok munkát meg időt fektet valamibe, akkor legyen tökéletes, különben mi értelme van.

Játszani számítógépes játékokkal lehetett, persze ezek is a lego-sorozatból voltak, de ami ennél érdekesebb, az a technic-bemutató volt. Egy pár fiatal irányította a dolgokat, volt skorpió, ami érzékelte a feje előtt lévő kezet, és azonnal lecsapott a farkával, volt "egyszerű" robot meg autó, sőt, volt egy gitár is, ami tényleg működött, persze nem húros módszerrel. A fiaim szerintem még kicsik az ilyesmihez, mégis nagyon érdekelte őket, hogyan is működnek ezek a játékok, nagy nehezen még a félelmeiket is sikerült legyőzni, és fel merték tenni a kérdéseiket. Erre az egyik srác olyan magyarázatba kezdett, hogy én is kábé minden második szót értettem. Elhangzottak olyan szavak, hogy nxt, bluetooth, ami viszont nagyon érdekes volt számomra, hogy ők maguk készítették ezeket a játékokat. Simonyi Károly szakkollégiumos pólóban voltak, és mit kiderült, magánszorgalomból foglalkoznak robotikával, az csak plusz, hogy a lego az alkatrészek miatt megkönnyíti a dolgukat. Aztán megjött apa, Domek éppen felnézett a gitárral a kezében, megjelent egy félmosoly az arcán, és annyit mondott: szia apa, Beni viszont vad vágtával vetette magát az apja nyakába.

Igazából nagyon nyomasztott ez a hely a benne lévő emberekkel együtt. Én komolyan szeretnék jobban közéjük tartozni, kevésbé rossz szemmel nézni a sokszor bárgyú életüket, de egyelőre még nagyon is ott van bennem a kritika, ami ezeknek a kimért, hideg, élettelen és tökegyforma embereknek szól. Aztán lehet, hogy csak a hely és az üzletek csillogása keltett mindenkiben rossz érzést." - az a lényeg kely, h te mindenkinél különb vagy. csodálkozom is mér nem fogadtak fanfárok és virágeső, h méltóztattál a  pórnép közé vegyülni. mer ugye mit tudnak ezek? csak annyit, h szimplán jól érzik magukat, és nem járnak faszságok a fejükben. elképesztő.

"Idézet Lorelai esküvői meghívójáról:

"Elhantoltuk a szabadság rothadó tetemét."

                  /Mussolini/

Most, hogy így belegondolok, igaza van. Én sem szeretném ezt. Mert oké, legyek együtt azzal, aki nekem való, akivel jól érzem magam, de nem szeretnék senkinek a tulajdona lenni, és azt mondani, hogy jóban-rosszban. Ismerem magam, úgyis megtennék mindent a másikért, de azért létezik az a rossz, amikor már egyáltalán nem vagyok hajlandó "feleség" lenni. Sőt. Nem vagyok hajlandó feleség lenni és kész." - még szerencse, h ez a veszély nem is fenyegetett sosem.

"Szeretnék venni egy biciklit. Azt mondják, hogy amit én szeretnék, azt már húszezer körül megkapom. Mert hogy nincs túl nagy igényem, nem is értek ehhez, csak látom, hogy egy retró női városi biciklit szeretnék. Valami ilyet:

De egy tök egyszerű fehérrel is megelégszem, csak legyen szoknyavédője, aztán én majd átfestem. Ha lesz kedvem hozzá:)

Ezeket a cikkeket meg majd elolvasom, hogy ne lopják el, ha lekötöm valahol.

Meg még szeretnék egy új mobilt, amivel zenét is tudnék hallgatni, és fényképeket is készíthetnék. Jó, tudom, ez nem olyan, mintha igazi fényképező lenne, de már ezerszer volt olyan, hogy jártam az utcákat, és találtam valamit, amit meg szerettem volna örökíteni, de nem volt mivel. Azt viszont, hogy még plusz súlyt vigyek magammal ennek érdekében, nem vállalom. Úgyhogy rövid határidőn belül veszek egy Nokiát, az úgyis a szívemhez nőtt az évek során. Basszus, férfi nélkül vásárolni ilyesmit...:) összeszorul a gyomrom. Még hogy nincs szükségem segítségre:) Na mindegy, majdcsak megoldom egyedül is.

És ha ezek mind megvannak, akkor tekerés közben énekelhetem Nyeső Mari Biciklis dalát. Ami persze nincs fent jutubon, ezért legyen egy másik tőle:

"Csak küldöm a jeleket, hogy felnőttebb ne legyek..."

szóval parasztkergetőre vágysz kely. merh annak a "retró" cajgának az a hivatalos neve:D

Azt viszont, hogy még plusz súlyt vigyek magammal ennek érdekében, nem vállalom. - és az a plusz 20 kiló rajtad, az mi a faszom, ha nem túlsúly?:DD

Basszus, férfi nélkül vásárolni ilyesmit...:) összeszorul a gyomrom. - ez egészen fantasztikus, h milyen jól megállod a helyed az élet viharaiban.

azér.. elképzeltem, h milyen is lehetsz te kerékpáron:

"Elkezdtem játszani ezzel:

Kénytelen voltam kis ablakba tenni, mert folyamatosan használnom kell közben a sztakit. Nem is baj, legalább fejlesztem az angoltudásom.

Aztán lehet, hogy megint elkezdem majd a Simset, csak ahhoz még meg kell tanulnom uralkodni magamon, hogy képes legyek simán kikapcsolni, ha fontosabb (leginkább bármilyen élő:) dolgom akad.

A Plants vs zombies (ja meg a Peggle) előtt főleg kártyajátékokkal meg szójátékokkal játszottam, na meg pár ügyességi játékkal, talán mert ezek egyszerű, rövid távú feladatokat adnak, kicsit szórakoztatnak, kicsit megmozgatják az agyat, és nem is kötnek le annyira, hogy ne lehessen felállni mellőlük. Végülis a mamám 90 évesen keresztrejtvényt fejt, az egyetlen különbség a megjelenési forma, egyszerűen csak időtöltés, semmi több.

De ezek a - számomra - új játékok mintha bekebeleznének engem. Általában komoly odafigyelést igényelnek, látványosak, egy másik világot nyitnak meg, amit gondolom a legtöbben egyáltalán nem vesznek komolyan, hiszen csak játék, de mégis... ismerek olyan embert, aki könnyedén kapcsolja ki őket, amikor kell, de bizonyára nem véletlen, hogy a wow hatalmas tömeget tett függővé. Én is olyan ember vagyok, aki könnyen válik függővé, ha valamit megismer és megszeret. Sokszor előfordul velem, hogy valamit már meguntam, mégsem tudok tőle szabadulni, mert nem tudom mással helyettesíteni. Másik érdekessel... talán csak nem teszek bele elég energiát, hogy megint újrakezdjem egy még idegennel. Aztán egyszercsak jön valami motiváció, ami miatt mégis belekezdek egy újba, és láss csodát, a vége általában az, hogy megszeretem. Persze a szeretet intenzitása különböző, attól függően, hogy mennyire fontos nekem az, amit az új dologban találtam, de hát a lényeg az lenne, hogy sok dolgot megismerjek és választhassak közülük, eldönthessem, hogy mi fontos nekem és mi nem.

Na és Sims... tudom, hogy hülyeség élőnek tekinteni a megalkotott személyt, bizonyára női tulajdonság bennem az, hogy amit ápolgattam, terelgettem, azt óvni is fogom. Ja hogy ez csak egy virtuális lény, akinek nincsenek érzései?:) És mégis, rossz érzés felállnom a gép elől úgy, hogy neki mondjuk pisilnie kell, vagy éppen szomorú, mert a pasija megharagudott rá. Vagy rossz érzés látnom, amikor valaki embernek látszó lényeket gyilkol, akik hangos halálsikolyok és fröcsögő vér kíséretében múlnak ki a nem létező világból. Bizonyára túl érzékeny vagyok. Mondjuk a hangokra biztosan, talán ezért szeretem annyira a csendet. És ezért vettem le az összes hangot és effektet ebben az új játékban is."

na, először is, az kibaszott vicces, h 35(vagy 36?) évesen csodálkozol rá aszámítógépes játékokra:D főleg a simsre bazmeg, amit 4-5 éves gyerekek játszanak:DD

node nézzük:

Na és Sims... tudom, hogy hülyeség élőnek tekinteni a megalkotott személyt - az bazmeg. sőt, nemcsak, h hülyeség, hanemem oltári faszság.

rossz érzés felállnom a gép elől úgy, hogy neki mondjuk pisilnie kell, vagy éppen szomorú, mert a pasija megharagudott rá. - szerintem ez a kijelentés bármelyik pszichiátert érdekelné. asszem dörzsölgetnék is a tenyerüket, h hűbaszki micsoda cikk lesz ebből, kituggya, lehet még nóbel bácsi is meggyün..

Bizonyára túl érzékeny vagyok. - bizonyára elmebeteg vagy.

a hangokra biztosan, talán ezért szeretem annyira a csendet. - te kely, te hangokat hallasz? ez nem normális dolog!

És ezért vettem le az összes hangot és effektet ebben az új játékban is.- szerinted mér van hangja a játékoknak? de ez tipikus példája az életednek. a dolgok, valljuk be igen fontos részéről egyszerűen nem veszel tudomást, így elveszik a realitáshoz való kapcsolatod, és mégis bazmeg, okoskodsz és magyarázol, holott fingod sincs miről van szó.

"Hát nem is tudom, hogyan írjam ezt le. Meg vagyok elégedve magammal. Éveken át (egészen pontosan 2005 szeptemberétől, a nagy fejestől:) - kár, hogy a napot nem jegyeztem meg - mostanáig)  tartott az a szétesett állapot, ami pontosan olyan volt, ahogy abban a könyvben le volt írva, össze-vissza dobált valami, alig tudtam hatással lenni rá, csak abban voltam biztos (bár nem mindig), hogy jól teszem, amit teszek, még ha nagyon nehéz is.

Tudom, hogy még messze nincs vége, de most olyan mérföldkőnél állok, amikor visszanézve azt kell mondjam: jóvan Judit, csak így tovább. Ez az utolsó nyolc hónap volt életem legnehezebb időszaka, legalábbis ami a való életet illeti. Ebben a pillanatban nincs lelkiismeret-furdalásom semmi miatt, leginkább azért, mert elmondhatom: minden erőmet beletettem valamibe, amit nagyon fontosnak tartottam. Az, hogy bizonyos szempontból nem az lett a végeredmény, amit szerettem volna, és hogy követtem el hibákat, nem befolyásolja a nagy teljesítményt, amit emiatt a dolog miatt kicsikartam magamból. Arról nem is beszélve, hogy nagyon, de nagyon sokat kaptam ebből az egészből, sokat tanultam, sokkal tisztább lettem, és hát végre ÉLTEM, amit annyira akartam már jó ideje. És ami még nagyon fontos: nem tartozom senkinek. Visszaadtam mindent, amit kellett, amit meg tudtam fogni, ami még friss vagy jelenlevő annyira, hogy kijavíthassam. Persze ebben a pénz nincs benne, pénzzel még mindig tartozom, remélem, hamar meg tudom adni.

Sejtem, hogy mi jön most, nem lesz könnyű a többi, régebbi kapcsolatomban is kamatoztatni a változásaimat, de azt hiszem, nagyon fontos, hogy megtegyem, hogy a családomat is kicsit felrázzam, csak azzal, hogy megengedem nekik, hogy megláthassanak igazán. Nem tudom, hogy tudok-e hatni az életükre, de a köztünk lévő kapcsolatokra biztosan tudok. Aztán meg... egyáltalán nem vagyok még üres, a töprengések és elszámolások idejét éli a belső, hűséges és kissé földhözragadt énem, de mégis úgy érzem, hogy készen állok bármiféle újra, akár a régi dolgokból, akár most még ismeretlen dolgokból következzen. Hiszen tavasz van:)"

Hát nem is tudom, hogyan írjam ezt le. Meg vagyok elégedve magammal.- az fontos..

Az, hogy bizonyos szempontból nem az lett a végeredmény, amit szerettem volna, és hogy követtem el hibákat, nem befolyásolja a nagy teljesítményt, amit emiatt a dolog miatt kicsikartam magamból.  - az nem fontos, de mégis jó lenne tudni mi is volt az a "nagy teljesítmény", amit kicsikartál magadból.

És ami még nagyon fontos: nem tartozom senkinek. Visszaadtam mindent, amit kellett, amit meg tudtam fogni, ami még friss vagy jelenlevő annyira, hogy kijavíthassam. Persze ebben a pénz nincs benne, pénzzel még mindig tartozom, remélem, hamar meg tudom adni. - tehát tartozol.

Aztán meg... egyáltalán nem vagyok még üres, a töprengések és elszámolások idejét éli a belső, hűséges és kissé földhözragadt énem, de mégis úgy érzem, hogy készen állok bármiféle újra, akár a régi dolgokból, akár most még ismeretlen dolgokból következzen. Hiszen tavasz van:) - hja. itt a tavasz, dagad a fasz. milyen meglepő, h erre apellálsz.

"Nagyon szeretnék új sablont, de itt a blog.hu-n nagyon szegényes a választék. Sajátot létrehozni meg nem tudok. Ejj már, le kéne szoknom erről, hogy valamit nem tudok. Szóval még nem tanultam meg. Na de most! Ha lesz rá időm, akkor gyorsan utánajárok ennek a roppant fontos problémának." - bazmeg.

"Ma Lorelei-hajjal voltam dolgozni, és nagyon tetszett... ööö... főleg a pasiknak. Két copf, majdnem úgy, ahogy régebben is viseltem néha, csak ez a két copf lejjebb van, hátul, a tarkómnál. Amúgy is jó kedvem volt egész nap (pluszban kaptam még jó híreket is a dicséretek mellé), de már csak ettől a hajtól is valahogy olyan lett a világ, mintha gondtalan lennék. Már csak meg kéne tanulnom sminkelni:)) Mert az illik ehhez a hajviselethez. Valami változik bennem, olyan dolgokkal foglalkozom, amik eddig egyáltalán nem érdekeltek... akartam nyitott lenni, de mostanában nem volt erre sem időm, sem lehetőségem nagyon, és most azt hiszem, kinyílok, mint valami virág.

Volt a mai metróújságban egy Garfield, ami tényleg tetszik. Persze, hogy nem találom a neten. Így szól:

Jon: Ezt figyeld! Nem csinálok semmit!

Garfield: Ha jól csinálnád, nem kéne mondanod." - nem kerülte el a figyelmem az új blogdizájn sem. de tudod mit kely? és most utalnék ennek a bejegyzésnek a címére: igaza van garfieldnek.

"HáPé lemosolyalbumozott ma reggel.

- Ne gúnyolódj velem - viszonoztam nevetve, de ő védekezni kezdett, és értetlenül nézett rám." - bolondokra úgy szokás.