"- az arcaid hiányoznak... amikor keresztbe rakod a szád, úgy, ahogy én nem tudom, aztán kifordítod az alsó ajkad, mozgatod össze-vissza, és én talán nem is nevetek, de kisüt bennem a nap tőled.
- az önfeledt nevetés hiányzik, ami kibuggyan belőlem, amikor bohóckodsz. Amikor játszol velem, és mintha semmi más nem lenne a világon. És nincs is semmi, ami ennél fontosabb.
- a mosolygó szemed hiányzik. Akkor olyan veled, mintha nem is lenne köztünk tér.
- a vállad hiányzik, ahogy befészkelem magam a fekvő tested mellé, a karom a mellkasodon, a te karod fekve ölel engem, közelebb húz. A szakállad csikizi az arcom. Mintha hazaérnék.
- a búcsúzás hiányzik. A rituálé: ajtó előtti utolsó ölelés, aztán a csücsörítő szád a rácsokon keresztül. Teljeserőbőlpuszi.
- a tudat hiányzik, hogy ez csak játék, mert úgyis hazajössz." - te kely, ezt most nem bántásból vagy rosszindulatból, hanem teljesen komolyan: nem kellene azon elgondolkodnod, h elbasztad az életed? mer az biztos, ha így folytatod akkor számodra már nincs remény.
