"Elkezdtem játszani ezzel:
Kénytelen voltam kis ablakba tenni, mert folyamatosan használnom kell közben a sztakit. Nem is baj, legalább fejlesztem az angoltudásom.
Aztán lehet, hogy megint elkezdem majd a Simset, csak ahhoz még meg kell tanulnom uralkodni magamon, hogy képes legyek simán kikapcsolni, ha fontosabb (leginkább bármilyen élő:) dolgom akad.
A Plants vs zombies (ja meg a Peggle) előtt főleg kártyajátékokkal meg szójátékokkal játszottam, na meg pár ügyességi játékkal, talán mert ezek egyszerű, rövid távú feladatokat adnak, kicsit szórakoztatnak, kicsit megmozgatják az agyat, és nem is kötnek le annyira, hogy ne lehessen felállni mellőlük. Végülis a mamám 90 évesen keresztrejtvényt fejt, az egyetlen különbség a megjelenési forma, egyszerűen csak időtöltés, semmi több.
De ezek a - számomra - új játékok mintha bekebeleznének engem. Általában komoly odafigyelést igényelnek, látványosak, egy másik világot nyitnak meg, amit gondolom a legtöbben egyáltalán nem vesznek komolyan, hiszen csak játék, de mégis... ismerek olyan embert, aki könnyedén kapcsolja ki őket, amikor kell, de bizonyára nem véletlen, hogy a wow hatalmas tömeget tett függővé. Én is olyan ember vagyok, aki könnyen válik függővé, ha valamit megismer és megszeret. Sokszor előfordul velem, hogy valamit már meguntam, mégsem tudok tőle szabadulni, mert nem tudom mással helyettesíteni. Másik érdekessel... talán csak nem teszek bele elég energiát, hogy megint újrakezdjem egy még idegennel. Aztán egyszercsak jön valami motiváció, ami miatt mégis belekezdek egy újba, és láss csodát, a vége általában az, hogy megszeretem. Persze a szeretet intenzitása különböző, attól függően, hogy mennyire fontos nekem az, amit az új dologban találtam, de hát a lényeg az lenne, hogy sok dolgot megismerjek és választhassak közülük, eldönthessem, hogy mi fontos nekem és mi nem.
Na és Sims... tudom, hogy hülyeség élőnek tekinteni a megalkotott személyt, bizonyára női tulajdonság bennem az, hogy amit ápolgattam, terelgettem, azt óvni is fogom. Ja hogy ez csak egy virtuális lény, akinek nincsenek érzései?:) És mégis, rossz érzés felállnom a gép elől úgy, hogy neki mondjuk pisilnie kell, vagy éppen szomorú, mert a pasija megharagudott rá. Vagy rossz érzés látnom, amikor valaki embernek látszó lényeket gyilkol, akik hangos halálsikolyok és fröcsögő vér kíséretében múlnak ki a nem létező világból. Bizonyára túl érzékeny vagyok. Mondjuk a hangokra biztosan, talán ezért szeretem annyira a csendet. És ezért vettem le az összes hangot és effektet ebben az új játékban is."
na, először is, az kibaszott vicces, h 35(vagy 36?) évesen csodálkozol rá aszámítógépes játékokra:D főleg a simsre bazmeg, amit 4-5 éves gyerekek játszanak:DD
node nézzük:
Na és Sims... tudom, hogy hülyeség élőnek tekinteni a megalkotott személyt - az bazmeg. sőt, nemcsak, h hülyeség, hanemem oltári faszság.
rossz érzés felállnom a gép elől úgy, hogy neki mondjuk pisilnie kell, vagy éppen szomorú, mert a pasija megharagudott rá. - szerintem ez a kijelentés bármelyik pszichiátert érdekelné. asszem dörzsölgetnék is a tenyerüket, h hűbaszki micsoda cikk lesz ebből, kituggya, lehet még nóbel bácsi is meggyün..
Bizonyára túl érzékeny vagyok. - bizonyára elmebeteg vagy.
a hangokra biztosan, talán ezért szeretem annyira a csendet. - te kely, te hangokat hallasz? ez nem normális dolog!
És ezért vettem le az összes hangot és effektet ebben az új játékban is.- szerinted mér van hangja a játékoknak? de ez tipikus példája az életednek. a dolgok, valljuk be igen fontos részéről egyszerűen nem veszel tudomást, így elveszik a realitáshoz való kapcsolatod, és mégis bazmeg, okoskodsz és magyarázol, holott fingod sincs miről van szó.
