sokat gondolkodtam, h mit kezdhetnék a kelyblogban felgyülemlett bejegyzéshalommal, mígnem ma találtam vmit, így rövidesen értelmet nyer a bejegyzés címe is. van a flickren ez a explore funkció vagy miszar. a lényege, h a nap legérdekesebb/legjobb képei kerülnek e kategóriába, és egy fajta dicsőség ha valaki képe odajut.

ma meglepve tapasztaltam, h nemcsak zseniális költő hanem ezek szerint kiváló fotográfus is vagyok, ugyanis ezt leltem az említett kategóriában:

went into the crapper and took a good beershit

 

charles bukowski: me

we talked a while longer
then I said goodbye
hangup
went into the crapper and
took a good beershit
mainly thinking, well,
i'm still alive
and have the ability to expell
wastes from my body.
and poems.
and as long as that's happening
i have the ability to handle
betrayal
loneliness
hangnail
clap
and the economic reports in the
financial section.

aki nem hiszi, járjon utána: http://www.flickr.com/explore/interesting/2009/7/24/page14

azé idebigyesztem magyarul is. a kép címe: kimentem a retyóra, és szartam egy jó nagyot a sörtől. a vers meg:

charles bukowski: én

a nők nem tudnak szeretni,
mondta.
te tudsz, de a nők
csak rádakaszkodnak, mint a
pióca.
én tudom, én
nő vagyok.

hahaha, nevettem.

minek aggódsz
Suzan miatt? majd csak
ráakaszkodik
valaki másra.

beszélgettünk még egy darabig
aztán elköszöntem
letettem a kagylót
kimentem a retyóra
szartam egy jó nagyot a sörtől
és arra gondoltam, lám, még
mindig élek, hisz még mindig
képes vagyok a testemből
hulladékokat üríteni.
meg verseket.
amíg ez így van,
addig elbánok
az elhagyatottsággal
a magánnyal
a beszakadt körömmel
a kankóval
a pénzügyi rovat
gazdasági jelentéseivel is.

szerintem a kép kitünően szemlélteti mit lelhetünk a kelyblogban, a vers utal kely faszér való karmolászására, ami egyben kibaszott vicces is. és az egész, mármint , h ez a kép ott van a legjobbak között semmi mást nem jelent csak azt, h nekem még a szarom is művészi értékkel bír. mégis, hányan mondhatják el ezt magukról?

belida bálba megy mi?:S

a harmónianyúl azt írta, h nem sportszerű dolog belerúgni olyanba aki a földön van. hát, haladva a jóemberség rögös útján, igazat kell adjak neki. annál is inkább, mivel nem tudok mit kezdeni a kelyblogban felgyülemlett sok faszsággal..

nahát, mennyi bejegyzés! malacom van:D és tényleg:

na nézzük:

na igen, a hosszú távon is jó dolgok nem jönnek maguktól

2010.03.11. 16:44 Pantorina

"Attól lesz valaki 'Az Igazi', hogy az extázisszerű szerelem múltával is igaz szeretetben ápolja a kapcsolatot, és úgy tekint a másikra, mint a legeslegjobb barátjára, akivel a világon a legintimebb kapcsolata van, és elkötelezett marad, hogy minden egyes nappal szebbé és jobbá tegye a közös életet.

Azaz a kapcsolat választása számára teljesen tudatos, nem ösztönös, és ezért tud dolgozni rajta, mint az egyik legtöbb örömet hozó befektetésen.

És természetesen ennek a folyománya az, hogy maga a szerelem érzése is újra meg újra előjön.

Ez a fajta kapcsolat az, amelyre tulajdonképp minden ember vágyik. Csak egyet felejtenek el: ezért tenni is kell." - popper péter?

hárman

2010.03.11. 19:36 Pantorina

Azért belül egyáltalán nem mennek olyan gyorsan a dolgok, mint kívül. Hazajöttünk, az ajtó zárva, kinyitom, a fiúk beáramlanak az előszobába, és hangosan kiáltják, csak úgy, mint máskor: szia Peti! Aztán elmesélik, hogy az volt a feladat, hogy eltapsolják a szüleik nevét (gondolom a szótagokat), és ők szomorúak voltak, mert Petiből csak annyit tudtak, hogy Peti, apa neve meg egyáltalán nem jutott eszükbe, csak annyi, hogy apa, így csak az én nevem maradt feladatnak.

Emlékszem, amikor gyerek voltam, fel sem merült bennem, hogy akit én szeretek, az nem szeret engem. Hiszen olyan természetes, hogy ez egy kétirányú dolog, és logikus, hogy amit adok, azt kapom vissza. Gondoltam én ezt akkor.

Igazából szeretek a szerető oldalon állni, mert bár sokszor nem szeretnek viszont, sőt, úgy tűnik, hogy én mindig csak olyanokat szeretek, akik valójában nem tudnak szeretni, de ez nem zavar, nincs rá szükségem, hogy valaki teljes figyelemmel szeressen. Nekem elég, ha a dolgok nagyjából jól mennek, és a másik hagyja szeretni magát, talán azért, mert ezeknek az embereknek van igazán szükségük arra, hogy valaki szeresse őket. Más kérdés, hogy talán itt az ideje egyensúlyba hozni a dolgokat... már ha lehet, már ha képes vagyok rá. Ha a szívem megengedi. - azé az kemény, h még az apjuk nevét se tanítottad meg nekik. peti is jó kurva fontos lehetett, ha azt se tartottad említésre méltónak, h ki mi annak a srácnak a vezetékneve, akinek folyton lepasszolod őket..

beszél és hallgat

2010.03.12. 01:17 Pantorina

"Csend.
A világ megáll.
Csak egy percre.
Egy pillanatra.
Csak amíg levegőt veszek.

Csend.
Kicsit megállok.
Csak egy percre.
Egy pillanatra.
Amíg a világ a helyére fordul." - mi lenne ha egyszerűen csak kussolnál?

ha minden igaz, délelőtt van

2010.03.12. 09:36 Pantorina

Lehet, hogy tévedek, de talán ha néha aludnék, akkor nem lennék ennyire álmos.

Épp itt tartok:

 /vmi videó van itt, de a faszom se volt rá kíváncsi/

Tuti, hogy nagyon lassan indul el, ezért elárulom, hogy ez itt a Gilmore girls 16. ööö, igen, asszem 16. része.

Valaki fúr, máshol meg a Dallast nézik.

És most, hogy vége a résznek, megállapítom, hogy az emberek nagyon hülyék. Nagyon. - megállapítom, h ezt kurvára beszoptad kely. még fel sem fogod mennyire. továbbá azt is megállípítom, h hülye vagy, mint a segg.

"Azért belül egyáltalán nem mennek olyan gyorsan a dolgok, mint kívül. Hazajöttünk, az ajtó zárva, kinyitom, a fiúk beáramlanak az előszobába, és hangosan kiáltják, csak úgy, mint máskor: szia Peti! Aztán elmesélik, hogy az volt a feladat, hogy eltapsolják a szüleik nevét (gondolom a szótagokat), és ők szomorúak voltak, mert Petiből csak annyit tudtak, hogy Peti, apa neve meg egyáltalán nem jutott eszükbe, csak annyi, hogy apa, így csak az én nevem maradt feladatnak.

Emlékszem, amikor gyerek voltam, fel sem merült bennem, hogy akit én szeretek, az nem szeret engem. Hiszen olyan természetes, hogy ez egy kétirányú dolog, és logikus, hogy amit adok, azt kapom vissza. Gondoltam én ezt akkor.

Igazából szeretek a szerető oldalon állni, mert bár sokszor nem szeretnek viszont, sőt, úgy tűnik, hogy én mindig csak olyanokat szeretek, akik valójában nem tudnak szeretni, de ez nem zavar, nincs rá szükségem, hogy valaki teljes figyelemmel szeressen. Nekem elég, ha a dolgok nagyjából jól mennek, és a másik hagyja szeretni magát, talán azért, mert ezeknek az embereknek van igazán szükségük arra, hogy valaki szeresse őket. Más kérdés, hogy talán itt az ideje egyensúlyba hozni a dolgokat... már ha lehet, már ha képes vagyok rá. Ha a szívem megengedi."

te kely, mi az h egyensúlyba hozni a dolgokat? gondolom arra célzol, h eljött az ideje, h téged szeressenek. most nem azér, de nem kurva nagy faszság ilyet várni attól, aki épp most hagyott el?

szóval peti elköltözött:)) láttamám! mit is szokott mondani miszisz lipton?ne szólj szám,nem fáj fejem!:D

gépem szervízben van, de azér látod kely, figyellek ám! szerintem jó érzés ha törődnek az emberrel..(:D)

"Nem is tartozott a kiállításhoz, de mégis ez maradt meg legjobban. Meg egy Bonnet festmény, de azt nem találtam meg a neten.

A véleményem erről az egészről... most inkább megtartom magamnak. És hajrá Peti!"

rohadt egy nagy fasz vagyte kely, ugye tudod? nem te adtad petikéd alá a lovat?

meg megin ez a magas lóról leszólás bazmeg. jó, hát tény, h peti mázolmányai kalap szart sem érnek, de ha mondjuk.. (bár az egész heylyzet abszurd, mer nem peti féle balfasz vagyok), node, ha engem vki beoltana azzal, h mittomén milyen tehetséges balettáncos vagyok, szánnék rá idót, élvezném stb, azt az illető a blogjában ilyen aljas módon döfne hátba, hát biztos, h egy pofánbaszással honorálnám. szégyeld magad kely.

én be nem másolom azt a sok szart amit írtál. node, a minap énis néztem filmet. ez a kedvenc részem:

na, ezzel csupán arra kívántam célozni, h a filmek azér vannak, h szórakoztassák az embert. nem azér, h kibaszott hosszú, okoskodásokkal teli blogbejegyzések szülessenek a semmiről.

"A tanuló olyan személy, aki van valahol, és onnan egy másik helyre próbál eljutni."

nos, a tanuláshoz ész szükségeltetik, ami neked ugye nincs:(

akartam még linkelni vmit. van egy betegség, amikor a népek azt hiszik, hogy éretenek valamihez, gyakorlatilag azonban fingjuk sincs a dologról. van szép neve is ennek, de nem jut eszembe mi az.(nem, nem szimplán faszság, vmi effektus, de lehet rosszu lemlékszem. két név van benne asszem. mindegy.) na kerestem de nincs, meg, és eszembe se jut. szóval megin felidegesítettem magam miattad. így hát a KURVA ANYÁD KELY!

"Tanulok titkot tartani. Már jó ideje teszem, és most már egész jól megy. Kicsit azért bezár... de vajon jó volt-e, amikor még bármikor bármiről lehetett velem beszélni? Azt hiszem, hogy ha valaki kérdez, akkor most is bármit elmondok, ami a magánéletemet illeti, de a munkahelyi dolgokat még egymás előtt is titkolnunk kell. Cseppet sem bánom, mert baromira utálom a pletykát, ez az aztmondtahogyamásikaztcsinálta egyáltalán nem tetszik. Már ott tartok, hogy alig van ember, akinek elhiszem, amit mond. Könnyedén, egyszerűen hazudnak az arcomba nap, mint nap, de mivel sem megkeseredni, sem hazudóssá válni nem szeretnék, ezért csak távol tartom magam ettől az egésztől. Elvégzem a munkám a legjobb tudásom szerint, és kész. Nem akarom tudni, hogy ki mit csinált és miért és mi lett vele. Sajnos nem vagyok eléggé vak vagy hülye, így azért minden akaratom ellenére is pontosan látom, hogy mi megy itt... de hát valamit valamiért. Egy dolog miatt dolgozom még mindig itt: az időbeosztás."

A nagy ember titka az, hogy ő az egyetlen ember, akinek nincs titka. Ő az egyetemes és az általános és a természetes és az egyszerű és az igazi ember. -mondja hamvas béla.

én nem tudok titkot tartani, és nem is szoktam. sokkal inkább zavar az, ha vki olyan paraszt, h rámrakja a titkának a terhét. éshát egy ekkora bunkóságra mi mással is lehetne válaszolni, mint a titok továbbadásával?:D

"Arra vártam, hogy megkérdezi: te nem félsz? De hát ilyet csak olyan ember kérdez, aki önmaga ezt érzi vagy érezhetné. Bevallottam volna neki, hogy nagyon félek. "- csak nem mérlegre álltatok petivel?

"Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ha bármi okból beigazolódik a félelmem, és megtörténik, amitől féltem, valójában megkönnyebbülök. Hiszen nem kell félnem tovább, és élvezhetem azokat a dolgokat, amiket most meg kell tagadnom magamtól, vagy legalábbis megszünnek a korlátok, amiket így vagy úgy, én állítottam. Az egyetlen értelmes dolog, amit tehetek, hogy nem félek, hiszen akármi is történik, jó lesz úgy." - hát persze..

"Nagyjából kiderült, hogy mi a bajom. És ha igaz, akkor olyan betegségem van, amit nem vagy csak nagyon nehezen lehet gyógyítani. De nem baj, úgy döntöttem, hogy nekem menni fog, és hálát adtam az internetnek, amiért pár perces kutatással rátaláltam az egyetlen valóban szimpatikus megoldásra. Ez egy homeopátiás gyógyszer, ami az összes csont - vagy csonthártya - gyulladást gyógyítja, már csak homeopata dokit kell hozzá találnom, hogy felírja receptre.

Szóval lábfájás. Vagyis fogyjak le ténylegesen (bár csodálkoznék, ha 5 kilónál többet el tudnék veszíteni hosszú távra), amit leginkább mozgással lehet, de ne mozogjak olyat, amihez a lábamat terhelni kell. Hát persze, hosszú listákat lehet írni a lábhasználat nélküli sportokról. Ilyen például a sakk. Talán az úszás jó lenne... de mikor basszus. Meg egyáltalán, mikor tudnék elmenni itthonról, hogy egyedül űzhessek bármiféle sportot? A két kisgyerekkel rendelkező nőknek kicsöngettek? Tényleg igaz, hogy ma Magyarországon max hobbiból érdemes gyereket szülni, és hát az ember ebben az esetben nagyon drága hobbit választ. Lassan felmerül a kérdés: ők vagy én. Az a vicc, hogy nincs is kire haragudni, egy egész társadalmon nem lehet számonkérni semmit. És hát persze, hogy minden rendbejön. Majd teszek róla, hogy így legyen." - tehát olyan dagadt vagy, h a hájad nyomja a lábod:DD

hát ez ellen valóban kurvanehéz(sőt lehetetlen) tenni -> zabálj kevesebbet.

uszodával meg mi a bajod? felkelsz egy órával korábban azt ennyi. de gondolom neked az (is) megoldhatatlan probléma a, h hetente néhányszor felszabadíts egy órát a kibaszott sok, és nyilván kibaszott fontos dolgod mellett. hát ez vicc bazmeg:D

"A buszmegállóban eszembe jutott, hogy a sok várakozó mind azt kagylózza, hogy micsoda hülyeségeket beszél. Mert mondok valamit, persze a szokásos kétlábonjáró módon problémát oldok meg, amiből mostanában tényleg kurva sok van, még Taky is megjegyezte, hogy nem kell ilyen komolyan venni a dolgokat, haha, könnyen beszél, én sem venném olyan komolyan a dolgokat, miután hazajöttem a velencei karneválról és úgy találkoznék a fiaimmal, akik kéthetente egyszer vannak nálam, szóval szerintem igenis komolyan kell venni bizonyos dolgokat a megoldás érdekében...

Mert nagyon nem szeretném majd évek múlva azt mondani, hogy "máshogy kellett volna csinálni, de most már nem lehet szinte semmit tenni", és hát mondhatjuk, hogy semmi sem olyan fontos, hogy megérje folyton a témával foglalkozni, de én még csak most tanulok jó anya lenni, mert ha van, amit nem szeretnék elrontani, az két másik ember élete. Körülöttem csak elrontott életeket látok, olyan anyákat, akik nem gondolkodtak időben, vagy nem bírtak elég energiát beletenni, mert valahogy minden más fontosabb volt, de én most már elajándékoztam a tévét, és esténként befekszem a fiúk közé beszélgetni, hogy bármit, de tényleg bármit kérdezhessenek, és nem sajnálom a fáradtságot arra, hogy mindent részletesen elmagyarázzak, hogy ők is megértsék az életet. Nekem senki sem magyarázta el, senki sem akart velem lenni, értem tenni, engem nevelni. Azt mondják, hogy a gyerek a példából tanul. Hát én vagy csukva tartottam a szemem, vagy buta voltam bármit is látni, és persze beszippantottam a környezetem jeleit, de sosem gondolkodtam rajtuk annyira, hogy bármit is átlássak. Csak érzéseim voltak a dolgokról, gondoltaim nem. Ezért kellett nekem harmincévesen új, most már átgondolt életet kezdeni. Szerencsés vagyok, hogy még időben jött a változás, hogy volt merszem hamar lépni, mert a gyerekek még kicsik, még nem rontottam el semmit véglegesen.

... meg akarom beszélni, Porcika hallgat, láthatóan tényleg figyel, majd megszólal: mondja, maga litván? Elhallgatok, legszívesebben lepofoznám, mert nem lehet vele semmit megbeszélni komolyan, halálra unja az élet praktikus dolgait, beugrik az a rész a mrsdoubtfireből, amikor az elején a szülők ugyanebbe a helyzetbe kerülnek, mert a pasi disznóólat csinál a lakásból szülinapi buli címén, el is mesélem neki, hogy hasonlóságot látok közöttük és köztünk, aztán hallgatunk, ő megint felteszi a kérdést: maga litván? Nem akarok olyan savanyújózsi lenni, mint a mrsdoubtfire-os nő, de  néha baromi nehéz elszakadni a bennem kattogó olddmegolddmeg! hangoktól, pedig  baszódjon meg minden gond ott, ahol van. Hallgatok, majd azt felelem: nem, én ukrán vagyok. Innen már csak egy lépés a lett és volt, aztán eljutunk a buszmegállóba, ahol a festékesruhás srác igencsak érdeklődve nézi a bemutatót. Magával ragad az előadás, én is repkedek tőle, játszom vele, de azért látom az embereket körülöttünk. Lefogadom, hogy ő nem tudja, hogy szerepel. Folyton standupcomedyt néz(ünk) meg fest és máshasonlók, meg akarja mutatni magát, de nem tudja, hogy ezt teszi, mert sosem gondolkodik saját magán. Ő csak van. Azt hiszem, ezzel vett le a lábamról. Még sosem láttam embert, aki ennyire önmaga lett volna, félelmek és gátlások nélkül. Nincs múltja, nincs jövője, a gondolataiban viccek és a való élettől totál elrugaszkodott dolgok cikáznak, és fura módon szinte folyamatosan boldog. Nem emészti magát, csak él. Maximálisan mások vagyunk, talán csak az erkölcsi hozzáállásunk és a gyereknevelési elveink egyeznek. Azt írják az okosok, és persze én is rájöttem már, hogy a nagy ellentét azért hoz létre szeretetet, hogy változzunk. Szerintem mi a legnehezebb választás vagyunk egymás számára.

Mikor elegem lesz abból, hogy a nagy különbség miatt szinte mindenről mást gondolunk (vagy csak úgy teszünk, mert a vitakészségünk persze egyforma, meg a többoldaliságunk is hasonló), és felteszem a kérdést, hogy mégis mit akar, akkor csak egy dolgot tud biztosan: velem akar lenni. Azt hiszem, ennél nem is akarhatnék többet."

olvasva ezt a "csak a szokásos" című bejegyzésed, hát tudod mi van?
azvan, h peti szarik a fejedre. nem érdekli mit mondasz neki, csak
kiröhög. te pedig buta vagy, h felfogd, vagy NEM AKAROD felfogni ezt.
tudod ilyesmiből szokott aztán mindig nagy bajod lenni. ja, h veled
akar lenni? érthető. hiszen van egy lelkes szopógépe, akivel azt csinál meg amit akar, és aki ráadásul el is tartja..

nemtom talán ez a kis videó összefüggésben van a NAGY ÖTLETtel? mer ha igen akkor szerintem arról lehet szó, hogy illegális bokszmeccseket fogsz szervezni(erre utal a roki zenéje), sajtért.. végülis. boldogok a sajtkészítők, ehe.

"Olyan ötletem vaaaaan!!!! Iszonyatosan felpörögtem tőle, de nagyon okosan kell csinálni. Szép lassan elkezdem felépíteni, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle." - na arra én is:D

"Tele lett a fejünk ötletekkel, most elsősorban lámpákon jár az agyam" - nos, :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

megvilágosodtál kely?:D

fafafafafafa fasz

mi a faszról beszélsz? vagy épp arról?

"A fütyköst úgy hívjuk: folyamatos anyagellátás, állásidőcsökkentés, a munkaidő pozitív kihasználása, integrált termelésirányítás, processzográfos folyamatszabályozás."

 a munka és a fasz egy kontextusba helyezésével csak nem arra akarsz célozni, hogy kurvának állsz?:D

"Nagyon büszke vagyok magamra. Nyár elején kezdődött, amikor el szerettem volna érni, hogy Peti visszajöjjön hozzám azért, hogy kijavítsam a hibát, amit vele szemben elkövettem. Ekkor valóban hinni kezdtem, és a gyakorlatba is ültettem az olyan sokszor szajkózott törvényt: azt kapjuk vissza, amit adunk. Persze nem tudom, hogy igaz-e, és nem is azért teszem, amit teszek, hogy majd egyszer, talán egy másik életben visszakapjam a megfelelő viselkedésemet, hanem azért, mert így tudok büszke lenni magamra, és mert így helyes. Tehát a nyár elején megfogadtam, hogy maximálisan becsületes leszek, az élet minden területén.  Már régóta nem követtem el törvényileg is büntetendő cselekedetet, de azért az aprók megmaradtak. A változás ilyeneket jelent, mint hogy nem lógok a BKV-n; nem takarózom a jól bevált "a szüleim miatt nem vagyok rá képes" dumával sem gyereknevelés, sem munkavállalás, vagy akár csak a kiabálós problémamegoldás ügyében - vagyis kilépek a neveltetésem árnyékából, már amennyire lehetséges; nem várom el, hogy mások segítsenek nekem bármilyen ügyben is, kérek, ha kell, de ha nemet mondanak, akkor elfogadom, és megoldom a gondot magam, harag nélkül; és még folytathatnám. Közben újabb kísértések is beléptek az életembe, olyanok, amik a munkahelyemen mindennaposak, hiszen sok módon lehet lopni egy munkaadótól, de hiába láttam, hogy a többiek miket csinálnak, én nem tettem meg őket. Van köztük olyan, amin bizony elgondolkodtam, és éppen azokra vagyok a legbüszkébb, amiket meg tudtam állni, hiába lett volna könnyebb az a választás. Tudom, hogy ezek apróságok, talán nincs is jelentőségük még a főnökség szempontjaiból sem, de én így tartom tisztességesnek.

Na szóval augusztus óta lett állásom, és sikerült a többszöri leépítés ellenére megtartanom. Ennek következményeként kifizettem egy csomó számlát, amik valahogy mind egyszerre estek a fejemre, mintha még nehezíteni akarnák a helyzetet. A gyerekekkel nagy mértékben javítottam a kapcsolatomat, biztonságossá tettem a helyzetüket, és megálltam, amikor megint beindult bennem a költözhetnék és változtathatnék, hogy változtatás nélkül éljük az életünket, mert azt gondolom, hogy nekik ez jobb, legalábbis ami az óvodát és a lakhelyet illeti. Sikerült Petinek bebizonyítanom, hogy érdemes bennem megbízni, jóvá tettem minden hibám, sőt, szerintem mostanra eljutottunk oda, hogy neki kell adnia, mert ő az, aki tartozik. Ami még mindig nehezen megy: uralkodni a hangulataimon, amik akár órák alatt eshetnek egyik végletből a másikba. Nem tudom, hogy ez honnan jön, talán csak a bezárt helyzet és a frusztráltság, vagyis a tél és a két gyerek, na meg a hatalmas felelősség és nyomás teszi, mindenesetre remélem, hogy hamarosan elmúlik, és akkor minden szempontból elégedett lehetek magammal."

hadd válaszoljak erre egy idézettel: "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa."

"Na szóval úgy döntöttem, hogy nem, nem megyek el. Hát ez van."

"Igazából szívesen elmennék erre a hülye "csettalira", de xyrius olyan ocsmány, hogy ha valami, akkor az ő személye ok lehet arra, hogy inkább ne menjek. Oké, felfogtam, hogy túl sokat álmodozott már egy sosem látott nőről (jelen esetben rólam:), így aztán kíváncsi és izgatott, de szerintem egyértelmű, hogy ha találkozunk, akkor maximum beszélgetni fogunk (már ha lesz kedvem megszólalni), és semmi mást. Érdekelne a sok idegen arc, a sok ember együtt, elnézném a zavarukat, a csalódásaikat, meg a próbálkozásaikat egymással, de ez minden, hiszen csak egyetlen olyan ember lesz ott, akihez talán még mindig fűz valami olyan kötelék, ami miatt izgatottnak kéne lennem, hogy újra láthatom. Igen, jó lenne újra a szemébe nézni. Évek teltek el azóta, teljesen más ember vagyok mostanra, vajon milyen lenne most találkozni, amikor már mindketten megváltoztunk?"

mielőtt a személyemet ért támadásra válaszolnék, meg kell jegyezzem, hogy kely, kely te megin szopni akarsz:D

szóval: "..Piszkos Fred egy sötét oldalfolyosón megelégedetten sodorgatta a szakállát. Az volt a kötelessége, hogy a herceget védje, és pillanatnyilag éppen az életét mentette meg. Mert Piszkos Fred még abból is hasznot tudott húzni, hogy mindenki gyűlöli. Megszerezte a Nagy Bivalyt a herceg testőrének, önmaga ellen, de mellékesen mindenki ellen. Azután kirántotta a halálítéletből azzal, hogy vadul követelte a halálát. A herceg élvezte Piszkos Fred népszerűtlenségének minden előnyét." - ezt csak azér, mer úgy gondolom ártottál te már eleget az orvulszopásoddal. most komolyan, szerinted az kíváncsi rád, akit elraboltál, és kényszerítetted rá, hogy hagyja, hogy leszopd?

és még én vagyok ilyen ocsámy alak..

namindegy. amúgy annak az esélye, hogy én egy ilyen találkozóra elmenjek kb a a nullához konvergál.

Peti olyan, mint egy fa(sz). Egy boldog fa(sz). Szerinte ez nem igaz, de amit én látok belőle, az az állandóság és az egy helyben mozgás.

kely, kely, nem félsz tőle, ha sokat emlegetsz megjelenek?

"Az ágyon fekszem, Peti keresztben fekszik mellemre hajtott fejjel, és gitározik.  Így egészen közelről jól látom a szőrszálakat a karján, narancssárga pólójának a cimkéjét, ahogy átnyomódik az anyagon, az apró mitesszereket az orrán, a teste többi részétől elütően  művészi finomságú kézfejét a húrok felett mozogva. Kasztanyettás spanyol nők tánca jut eszembe, meg az, hogy milyen jó lenne, ha nem kéne iskolába mennie, és ez a pár perc örökké tartana." - ha ez a pár perc nem is tart örökké, az biztos, h az idők végezetéig a pokol tüzén fogsz égni, amiért peti szőrével és miteszeres orrával indítottad a napom, hogy rohadnál meg.

"Peti azt mondta, hogy ő nem akar ezekkel az emberekkel találkozni. Mint ugye pl xyr. Fura ez, olyanok nekem ők, az egész csetszoba, mint a családom. Az ember sokszor utálja a többieket, idegenek meg tök mások és idegesítőek, de hát ez van, mégis ők azok. Ugyanezen oknál fogva nem cserélem le az igazi családomat sem, ragaszkodom olyan emberekhez, akik tulképpen egy igencsak elmúlt idő részei. Sok jó hangulatom fűződik hozzájuk, de akárhogy nézem, azok a régi idők nem jönnek már vissza. Az, ami akkor melegség vagy újdonság vagy kultúra volt, mára teljesen kiürült, vagy csak én változtam meg ilyen nagyon... hiányzik valami, az a régi, amikor csak úgy jó volt együtt. Nem tudom, hogy miért ragaszkodom ennyire az elmúlt dolgokhoz, főleg ami az emberi kapcsolatokat illeti. Mindenesetre azt hiszem, a csettali ugrott." - ha peti azt mondja, ugorj a kútba, beleugrasz?:(

nem tudom petinek mi kifogása van ellennem. azonkívül, h sokkal okosabb vagyok nála. (itt jelenik meg az éleselméjűség és a sötétség közti különbség, mer én pl szívesen találkoznék nálam okosabb emberrel, akitől tanulhatnék).

egyébként pedig túlmisztifikálod a cset jelentősségét. mégis mi hiányzik a csetelésből? az a sok változatos mód ahogy elküldtek a picsába? netán a csekély szellemi képességeid ecsetelgetése után epekedsz? vagy az tetszett, mikor hónapokig az volt a téma, h ki hogyan szopatna meg?:D hát hülye vagy te édes lelkem.

szóval a cset, meg a csetes népek. te kinek vagy fontos kely? ki törődik veled? azaz ez túlzás. kit érdekel a létezésed? hát nagyon kevés embert. cseten meg megkaptad egyfajta formában a "törődést". szerintem ez szánalmas. megmivel én velejéig romlott és gonosz ember vagyok: viccesnek is tartom:D