az alja

2010.03.03. 15:34

szerző: Phátyol Ferenc

"Tanulok titkot tartani. Már jó ideje teszem, és most már egész jól megy. Kicsit azért bezár... de vajon jó volt-e, amikor még bármikor bármiről lehetett velem beszélni? Azt hiszem, hogy ha valaki kérdez, akkor most is bármit elmondok, ami a magánéletemet illeti, de a munkahelyi dolgokat még egymás előtt is titkolnunk kell. Cseppet sem bánom, mert baromira utálom a pletykát, ez az aztmondtahogyamásikaztcsinálta egyáltalán nem tetszik. Már ott tartok, hogy alig van ember, akinek elhiszem, amit mond. Könnyedén, egyszerűen hazudnak az arcomba nap, mint nap, de mivel sem megkeseredni, sem hazudóssá válni nem szeretnék, ezért csak távol tartom magam ettől az egésztől. Elvégzem a munkám a legjobb tudásom szerint, és kész. Nem akarom tudni, hogy ki mit csinált és miért és mi lett vele. Sajnos nem vagyok eléggé vak vagy hülye, így azért minden akaratom ellenére is pontosan látom, hogy mi megy itt... de hát valamit valamiért. Egy dolog miatt dolgozom még mindig itt: az időbeosztás."

A nagy ember titka az, hogy ő az egyetlen ember, akinek nincs titka. Ő az egyetemes és az általános és a természetes és az egyszerű és az igazi ember. -mondja hamvas béla.

én nem tudok titkot tartani, és nem is szoktam. sokkal inkább zavar az, ha vki olyan paraszt, h rámrakja a titkának a terhét. éshát egy ekkora bunkóságra mi mással is lehetne válaszolni, mint a titok továbbadásával?:D

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://negyothathet.blog.hu/api/trackback/id/tr21805920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása