egyKétszar

"blablabla"

"Akkor mégis velem van a baj, nem?" - de.

kelykém,

te egy seggfej vagy.

puszcsi

jaj szegény petikének fáj a lábikója:( ugyulibugyuli. FASZÉ NEM VESZ EGY ÚJ CIPŐT?!

más. "Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy miről érdemes gondolkodni." - neked semmiről. van az az alapigazság, h 30 alatt minden nő hülye. mondjuk utána meg hülye és beteg is. a fiatalabbakkal az a baj, h meg vannak győződve róla, h bárkit megkaphatnak, meg van idejük. különben is válogathatnak, amennyit akarnak. pedig kurvára nem így van. minden mulandó, a szépség is. elrepül az a pár év, aztá hirtelen azon kapják magukat, h bazmeg mindenkinek családja van már, neki még párja sincs; mer a legutóbbi csávó bár jófej volt, csakhát bal oldalra rakta a fogkrémet, mikor annak jobboldalt van a helye. ez meg ugye gecire idegesítő..

az idősebbek kezelése ennél persze jóval könnyebb, mer csak be kell tömni a szájukat fasszal ha rákezdenek a hülyeségeikre. ugye kely?:D

kezdjük azzal, h a beszédhangod egy (repedt) rézfazék alatt megbúvó medve dörmögésére hajaz. ha énekelni próbálnál.. najó, itt hangosan felröhögtem:D szóval ha énekelni próbálnál az kb olyan lehet, mint a miskárolás előtt álló mangalica visítása.

ja meg óhepidéj. te meg minek örülsz? komolyan kérdem.

okádék. kösz kely, h megosztottad a nagyérdeművel hogy néz ki a hányásod:S

a minap épp a fiatal férjek öngyilkosságáról olvastam. ó tudom, peti nem a férjed, mer hát annyira még ő sem hülye, hogy elvegyen feleségül. de ettől még sanszos, hogy rá is ez a sors vár. tekintve, hogy veled él.

ezt nem tudom mire vélni. aztkell nézni, hogy a csaj rátehénkedik szerencsétlen fiúra? vagy mi ez?

igazából én ezt nem tudom mire vélni. tényleg nem. amire gondolni tudok, és ez most lehet tényleg csak merő rosszindulat, h lehet felmerült benned egy gondolatfoszlány, h szar az életed, és az is marad?

az álmokról meg annyit, h nekem vannak. tudom mit akarok, leszarom ki mit mond, tartom magam ahhoz, amit akarok. mer azokat a népeket nem tartom semmire, akik csak sodródnak cél nélkül. és itt nem a megváltoztathatatlan görcsös megváltozását akarókra gondolok.

"És lehet, h nem vagy kába,
De melegebb vagy, mint a kályha.
De mire jó úgy ez az élet,
Ha kúrnak, amíg éled?

És hiába vagy mától, bájos nőimitátor;
Akit kefélnek, mint a picsa;
Mégis elég egy pina, a kínai zsidó révén..

És a felfújható tevén,
Majd rólad folynak az írek,
Gecivel van tele a kancsó.
Aki a picsádba akar jutni,
Annak balra a második hátsó."

szóval ja. peti buzi lett. dehát melletted ez nem is csoda.

"Egészen biztos, hogy értelmetlen lenne az életem a gyerekek nélkül, közben nagyon nehezen viselem el őket. Szeretnék egyedül lenni, senkire se gondolni magamon kívül, de ha egyedül lennék és nem lenne kire gondolnom, ezerrel törekednék arra, hogy ne legyek egyedül és legyen kiről gondoskodnom.

Sosem szerettem játszani. Megtanítottak egy csomó társasjátékra, tudok sokféle kártyajátékot, de már jó ideje nem érdekel, hogy bármiben is nyerjek, így elvesztették az értelmüket. Mással sem nagyon játszottam, némi legó, valamikor az elején egy-két baba, de azok is csak addig érdekeltek, amíg a húgom játszott velük, az én kezemben valahogy nem működtek. Olvastam helyettük, nagyjából folyamatosan. Na de hol van ebben a csapatjáték, hogyan játszam most jól a gyerekeimmel, ha már gyerekként sem tudtam gyerekjátékokat játszani, mert untam őket? Kábé a tizedik percben kezdem azt érezni, hogy most azonnal fel kell állnom, ha nem akarok helyben szörnyethalni az unalomtól.

Holnap körbenézek a játékboltokban, hogy mit lehetne kitalálni, amivel egy tizenegyedik emeleti lakásban is létezni lehet - tévé nélkül.

Vagyis neveljek gyerekeket, akik nem várják el tőlem, hogy én szórakoztassam őket, mert arra nem vagyok alkalmas. Kizárólag a mozgékony játékok érdekelnek, pl ping-pong vagy a soprtok, ja hogy a ping-pong is sport:), na meg az egyedüllét játékai. Hogyan kell egyedül többen lenni? Hogyan lehetne feloldani egy ilyen ellentétet?"

hogy hogyan? hát egy golyó a fejbe. az sima, gyors és végleges megoldást nyújt.

"Egészen biztos, hogy értelmetlen lenne az életem a gyerekek nélkül, közben nagyon nehezen viselem el őket. Szeretnék egyedül lenni, senkire se gondolni magamon kívül, de ha egyedül lennék és nem lenne kire gondolnom, ezerrel törekednék arra, hogy ne legyek egyedül és legyen kiről gondoskodnom." - ÉN, ÉN, ÉN. kibaszott egy önző geci vagy te bazmeg.

"Sosem szerettem játszani. Megtanítottak egy csomó társasjátékra, tudok sokféle kártyajátékot, de már jó ideje nem érdekel, hogy bármiben is nyerjek, így elvesztették az értelmüket." - a játék értelme nem a nyerés, hanem maga a játék élvezete. és persze, h nem szerted, meg unod őket, mer a legalapvetőbb kreativitás is hiányzik belőled ami egy játékhoz(bármineműhöz) szükségeltetik. továbbá az állandó önámításod közepette nem marad időd elengedni magad, mer ugye arra koncentrálsz teljes erővel, h visszatuszkold a kibaszott nagy valagad abba a skatulyába, ahol szerinted lennie kell.

"Vagyis neveljek gyerekeket, akik nem várják el tőlem, hogy én szórakoztassam őket, mert arra nem vagyok alkalmas." -ez így önmagában egy akkora faszság, h nem is tudok rá mit írni.

tényleg a golyót javaslom. mindenki jobban járna.

"Ti hogyan döntötök?" - van egy könyvecském, az angyal válaszol. hans christian andersen írta. azt lapozgatom, választ keresgélve. vagy pénzfeldobással.

"Mit is tudhatunk a döntéseink következményeiről és a helyességükről?:) Hát nem sokat., blablabla" - na ez úgy van, h legtöbben napokig gondolkodnak vmi piti ügyön, aztá nagy sipákolások közepette elmozdulnak arra amerre a legkönnyebb. aztá hameg mégiscsak szükségeltetett volna némi erőfeszítés ahhoz, h ne essenek pofára, akkor meg lapulnak, mit tehénszar a füvön. és a körülményeket okolják saját gyengeségük, meg döntésképtelenségük miatt.

"Baromi izgalmas volt, miután készítettem egy csomó fotót meg egy hangfelvételt, amik bizonyították, hogy nem tévedett a gyanakvó, aki megkért minket erre a munkára, szerepjátékot játszottunk, így sikerült véglegesen eldöntenünk a kérdést. Olyan volt, mint egy krimi, de tényleg:)) Csak most szereplő és nem néző vagy olvasó voltam" - a spicliket mndenki rühelli. undorító aljanépség.

"És nem tudtam dönteni, de reggelre megjött megint a válasz: hacsak nem változnak a dolgok, maradok, ahol vagyok. Méghozzá azért, mert ezen a helyen nagyon sok dolgot tanulhatok még a világról. Olyan emberek között töltöm a napjaimat, akiknél (hát mondjuk ki egyenesen) többre tartom magam" - nyugi kely, minden bizonyal ők is többre tartják magukat mindenkinél. kispályás semmitérőknél ez alaptulajdonság:D

"És most legyen itt egy virág, mert hiányom van:"

"Az biztos, hogy vannak gondjaim a mostani állásommal, de azért alaposan meg fogom gondolni, hogy melyiket válasszam, már persze, ha összejön ez az új is. Mert persze ez sem lesz fenékig tejföl, az már most látszik:)

Elég nagy baj, hogy választhatok a szar és a kevésbé szar között." - há nemigaz bazmeg, h ennyi baj van a munkahelyekkel. fel kell kelni, be kell menni, dolgozni kell.. FELHÁBORÍTÓ!

"Jó lenne, mert egy az egyben óvodaidőben kellene dolgozni, így megtakarítanám a bébiszitter havi 30ezer forintját, ami igencsak nem mellékes szempont."..."Ja és ma megvettem azt a könyvet, ami a nevelőszülői tanfolyamra kellene, ha beiratkoznék egy olyanra. Előbb-utóbb úgyis megteszem." - minden bizonyal remek ajánlás a nevelőszülői karrieredhez, h a saját kölkeid bébiszitterre bízod:D

"Nem is tudom, hogy miért kell nekem egyáltalán a jövőn gondolkodnom, mindenesetre folyamatosan dönteni próbálok egy alapkérdésben. Város vagy falu? Város és sok ember, sok program, sok lehetőség, vagy falu és kert, növények - és az anyám, sok gyerek, valamiféle közös élet, közös célért élt kibővített élet. Bármelyiket választom, a másik mindig hiányozni fog. A legrosszabb ebben az előre gondolkodásban, hogy mivel a gyerekek még csak 5 évesek lesznek, igazából legalább 2 évem van még, mire aktuális lesz egyáltalán ez a döntés. Persze nem árt felkészülni...

Ha azt nézem, hogy milyen környezet lenne jó gyerekek számára, hol tanulhatnának meg minél kevesebb elkábított idővel élni (vagyis tévé meg számítógép nélkül), akkor mindenképpen a falu a jó választás. Ott van nagy kert, nagy tér, ezer lehetőség az időtöltésre, és a város sincs annyira messze, hogy kulturális programok nélkül maradjanak. De mi van velem? Mit szeretnék én, magamnak? Csendet, anyagi és fizikai biztonságot (pl engem nyomaszt egy nagy ház fenntartása, ami egészen a tető beázásától a kályhás fűtés kényelmetlenségéig tart), egy nagy család ellátásának minden részletét. Azt hiszem, hogy egy ilyen élethez férfi kell. De honnan szedjek egy olyan férfit, aki társ lehet ebben? Peti..." - Peti.. nos, elképzelem micsoda melegség járhatja át Peti szívét miközben olvassa e sorokat. hiába, te aztán tudsz szeretni kely.

azé látom pedzegeted már, h húznál innen -aminek őszintén örülök-, vissza anyád kebelére. biztos fog örülni neki, h élelmedett korára el kell majd tartania a lányát(aki életképtelen), meg az unokáit is.

ha lenne benned vmi emberség kely, akkor keresnél nevelőszülőket a gyerekeidnek, temeg bevonulnál vmi elmegyógyintézetbe. ott aztá megtalálnád a helyed. tele van érdekesebbnél érdekesebb emberekkel. ki tudja, lehet még olyan is akad akinek az angyal (szintén) válaszolt..

"Verseket olvasok, miközben Peti szó szerint tépi mögöttem a gitárt. Így egyben: vers és zene, minden megváltozik. Bárcsak le tudnám írni." - egy kép többet mond ezer szónál. na lássuk a parkolóőr partit:

van az a mondás, h Szólni lehet és kiszámithatatlan, hogy mit válaszolnak. napersze ez nem mindig kiszámíthatatlan, mer ha teszem azt vki hülyeségeket beszél, akkor számítani lehet rá, h milyen lesz a reakció. nemigaz kely?

volt vmi, ami nagyon tetszett nekem ebben a bejegyzésben, nevezetesen:

"Azt gondolom, hogy a becsületem fontosabb bármilyen pénznél, és továbbra is szeretnék esténként tiszta szívvel lefeküdni. Mert egyik nap sem követek el olyat, amit a lelkiismeretem nem fogad el." - na erről, ez jutott eszembe: http://egyketszer.freeblog.hu/archives/2009/07/18/ha_ki_akarom_javitani

nem gondolod kely, h nincs jogod a szádra venni a BECSÜLET szót?

hát ha létezik isten, akkor biztos, h téged azér teremtett, h röhöghessenek rajtad a népek kely. olyan vagy, mint pandora szelencéje, csak belőled a hülyeség áramlik ki.

"Hiába, teljesen máshogy látom a világot a valóságban, mint ahogy bizonyos filmekből és a legtöbb fórumból lejön, így aztán szerintem a világ szép." - nahát. azé szép dolog ám az, h 35 évesen rájöttél(rájöttél?) arra, h amit a filmekben látsz az nem a valóság..

nemistudom, írogatod itt ezeket a faszságokat, amiket magad sem hiszel már el szerintem.

"Szeretem magamat, az erőmet, a bátorságomat, a realista-rózsaszín szemüvegemet, a hitemet, hogy nekem van igazam" - jó, tételezzük fel, h neked van igazad(nincs amúgy), meg ugye azis mellékes, h mégis mivel kapcsolatban van igazad? namindegy, igazad van. node, ugyan kit érdekel egy parkolóőr igaza. és ez a lényeg kely.

"Új néven szólított Peti valamelyik nap, már nem emlékszem, hogy miért, mindenesetre a nevet leírtam, mert nagyon tetszik. Most megnéztem a gugliban, és magyar oldalon egyáltalán nem talált ilyen szót, szóval ezt a nevet a magamévá teszem. Jó, más nyelvű oldalakon van néhány találat, de kit érdekel:) Remélem, nem jelent semmi csúnyát, bár igazából az sem izgat, nagyon szép ez a szó. Valami hangszer vagy nick vagy... mittudomén, nőnemű, az biztos." - nos:) a Pantorina latinul annyit tesz: dagadt geci.node komolyra fordítva, Pandorina lesz az. most hagyjuk talán azt, h munkakörödből fakadóan micsoda alantas okokból miféle matéria kerülhetett a hallójárataidba.. azé azt megjegyzem, h azé ez vmi új, mer eddig csekély szellemi képességeid miatt nem értetted azt, amit mondtak neked.

nostehát, idézek a Brehmből, okulásodra:

"A növényi ostorosoknak a növényi és állati lények leszármazásában mérhetetlen nagy jelentőségük van. Túlnyomórészt növényi természetükből következik az, hogy az algák közvetlenül csatlakoznak a mi ostorosainkhoz. Azonban a tisztán állati lények irányában is megállapíthatók a kapcsolatok, amennyiben egyes Chlamydomonadináknál a chromatophoronok teljesen redukálódnak, sőt ezeknek csirasejtjei néha amoeba-alakot is ölthetnek.

A közönségesen ismert nemzetség a Chlamydomonas Ehrbg. Egyes fajai a pocsolyák és a kisebb állóvizek zöld színeződését okozzák. A Haematococcus pluvialis Flotow, az egész világon el van terjedve, apró pocsolyákban, nedves köveken, tégla- vagy cinóbervörös bevonatot alkot. Ne feledjük el megjegyezni, hogy a hó színeződését sok Flagellata-faj okozza. Ezek közül a Chlamydomonas nivalis Wille (Sphaerella nivali) okozza magas hegyekben a hó vörös színeződését.

Mint magyarhoni érdekességet említjük föl a Volvocales csoportból a Monomastix opisthoigma Scherffelt, mely, mint neve mutatja, arról nevezetes, hogy szemfoltja a hátsó testvégen van.

A telepes lények között megemlítjük a korongformájú Gonium tetras A. Brn.-t, mely négy sejtből, s a Gonium pectorale Ehrbg.-t, mely 16 sejtből képződik. Nevezetes továbbá a kis szederke: a gömbölyded Pandorina morum Ehrbg. és a 32 vagy 16 sejtből álló és gyakorta 0.1. mm nagyságra is megnövő szemgolyócska (Eudorina elegans Ehrbg.). Itt tekintettel arra, hogy az egyének növényi életmódot folytatnak, az együttlévő egyéneknek összességét közös, kocsonyás burok foglalja össze; az egyének vörös szemfoltjuk van s a Pandorina esetében az egész gömböt oly feszesen töltik ki, hogy egymáshoz érvén, ellapulnak s a telep középpontjában valamennyien összeérnek. Az Eudorinában azonban az egyének nem érintkeznek egymással s egymástól szabályos távolságokban helyezkednek el. Pandorinánál Scheffel derítette ki, hogy az ocellumok az előre úszó telep 4 első nagy egyedén a legnagyobbak, s hátrafelé az ocellumok kisebbednek, úgyhogy a hátsóknak szemfoltjaik már nincsenek. Ez az ocellumok fényérzékenysége mellett szól." - ésatöbbi, ésatöbbi.. igazából most azon gondolkodom, h tök jófej voltam, h előemberhez hasonlítottalak. peti ennél gecibb volt, dehát ez érthető, ő él veled..

petiről annyit, h a crushing igazán találóan titulálta őt gonosz gnómnak. bizonyára mindenki valóban örül a társaságának:S

"Őszintén szólva nagyon unom már ezeket a kirohanásokat, amik ilyen fontos dolgokról szólnak, hogy "anya, állj meg, amíg felhúzom a kabátomon a cipzárt", én meg mégis lépek párat előre, és akkor robban a bomba." - te kely, nem lehet, h az a bajuk a kölköknek, h nincs semmi állandóság az életükben, semmi biztonság? tudod az ilyesmi egyeseknek(akik nem őrültek) fontos. kisgyermekeknek különösen.

"Szóval zajlik az élet, ma végre szünnapom van, így dolgozhatok(*blogolhatok) itthon is:)) Hát most ez van, de igazából nem rossz, inkább csak olyan végeláthatatlan folyamnak látszik, mintha az életem folyna el ezekkel a gyorsan eltűnő napokkal." - ó, bár folyna el.

először is: megin új dizájn? keresed önmagad vagy miafasz van? akárhogyis eztmá nem vagyok hajlandó lekövetni.

aztá. hogy sikerült az este a leszbi moziban? (faszé kell vetíteni, mér nem tudtad csak simán leírni, h pornócastingra mész?)

"Megvan a megoldás, úgy hívják, hogy plants vs zombies:) Imádom ezt a játékot, totál eltereli a figyelmem, mondjuk az időm is elveszi, de kit érdekel:)"

 ezt a játékot én is imádom.

voltak a hegylakó sorozatban a figyelők, az ő szigorú tekintetük elől semmi sem maradhat rejtve. mint ahogy a miénktől sem. nostehát, legyen meg itt IS:

"Nemrég még simán leléptem volna akárhonnan akárhová, a legkisebb megingásra, türelmetlenül. Most meg itt van ez a billegés, egyik lábamról a másikra. Egyik pillanatban indulnék és itthagynám ezt az egészet, Petit azért, mert éppen ezt a bizonytalanságot árasztja magából velem kapcsolatban, a munkámat azért, mert... mert minek is maradnék pár napnál tovább egy helyben:), na jó, azért, mert baromi nehéz folyton erkölcsi kötélen táncolni, hogy vajon helyes-e, amit teszek vagy sem, persze ez az izgalmas is benne..., a lakásból és ebből a városból azért, mert nem köt ide semmi, üres és lélektelen az egész, bűz és mocsok árad az utcákon, az emberek számomra döbbenetes zárkózottságban élik a napokat, legalábbis nekem ez az "én ütök előbb, nehogy megüssenek" erről árulkodik. Ezért van bennük a közöny is, azt hiszem, ezért mennek el simán földön fekvő emberek mellett, és nagyon kevés embernek jut eszébe egy tébláboló embertől megkérdezni, hogy segíthet-e. Mondjuk ezzel kapcsolatban eddig a legviccesebb élményem az volt, amikor megpróbáltam segíteni egy nagyon idős néninek átkelni a zebra nélküli úttesten, mire rámkiabált, hogy "átkelek az úttesten biztonságban, ahogy az elmúlt 92 évben mindig!". Azt feleltem mosolyogva, hogy akkor jó, és átmentem egyedül.

Szóval: tébláb. Egyre jobban látok egy nem tudom mennyire távoli jövőt, minden nap eszembe jut ez a kép, de annyira lehetetlennek tűnik a mostani helyzethez képest, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a vágyálommal. Valószínűleg történik majd valami változás, nem tudom, hogy mikor vagy honnan fog jönni, de tudom, hogy el fogom érni azt, amire vágyom. Méghozzá azért, mert biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül születtem meg, nem véletlen, hogy az okozza nekem a legnagyobb örömet még mindig, ha másnak az örömét látom. Már nem okoz valódi örömet semmi más, csak az emberi kapcsolatok mozgatnak meg. Csak emlék már, amikor meg akartam venni valami tárgyat, emlékszem, ahogy álltam a kirakatok előtt és szerettem volna valamit hazavinni, most idegenül érzem magam ugyanott állva, szinte hiányzik az a régi lány, aki még rajongani tudott egy szép edényért vagy egy autóért meg még mennyi mindenért.

Emberek. Ha biztonságban érezném magam azokkal az emberekkel kapcsolatban, akikért felelősséggel tartozom, akkor tovább tudnék menni abba az irányba, még több felelősséget vállalnék... érdekes ez, hogy nekem dolgoznom KELL, mindig, és igaz, hogy eddig ritkán tettem konkrét pénzért, mégsem bírtam és bírok megállni. Anyám és nagyanyám is végigdolgozták az életüket, de az övék érthető, muszáj volt, leginkább anyagi szempontból, de rám közel sem nehezedik akkora nyomás, megoldhatnám sokkal kevesebb munkával is, lustálkodhatnék, de én még pihenni is csak tevékenyen tudok leginkább. Közben alig érdekel valami... Petinek nagy munkájába kerül valamit megszerettetni velem, és igazából ezeket sokszor csak a kedvéért csinálom... más kérdés, hogy vajon kinek lenne a helyzetemben még erre is agyi kapacitása... a legtöbb dolog mellé (ami nem az éppen aktuális helyzetünk javítására szolgál) az értelmetlenség érzése társul, de persze tudom, hogy Petinek ezek fontosak, az ő másik élete, amit annyira szeret, talán mert kiszámítható és nem hazudik neki sosem. Döbbenetes, hogy mennyire mások vagyunk a valóság - álomvilág kérdésében, ő azt látja jónak, ha oda menekül, én meg azt, ha inkább a valóságot teszem rendbe. És ő nem akar kijönni abból a világból, én meg nem akarok, nem is tudok bemenni oda. Bár mostanában mintha nekem is lenne másik világom: a bennem lévő csönd az. Totálisan nyugodt vagyok, lefogadom, hogy kívülről nem is ez látszik, de bent mintha egy külön szobában ülnék egy fotelben, megingathatatlan biztonságban. Talán azért van, mert biztosan tudom, hogy mindent megtettem és megteszek, hogy a dolgok rendben menjenek. Ha még így sem sikerül, akkor az már nem az én felelősségem... és ha bármi rossz történne, akkor abból is kimászunk majd valahogy, ha meg jó történik, akkor örülünk, hogy könnyebb lett élni és kész. Vajon mások is látják ezt a vastag, egyenes vonalat? Olyan mint a mozgólépcső korlátja, megy előre mellettünk, és ha belekapaszkodunk, akkor nem esünk el akkor sem, ha éppen valamiért megáll a mozgólépcső.

Mindenesetre érdekes, hogy ez a borzasztóan önző ember, aki én vagyok, eljutottam abba az állapotba, hogy szinte nem is létezem, nincs pontosan körülhatárolható ízlésem vagy elvárásom egy másik emberrel szemben. Mintha valamiféle szolgálatra születtem volna, olyanra, amiben nincs szükségem saját, meghatározott egyéniségre, sőt gátolna a dolgomban, ha egyféle lennék.

Természetesen ezt is meg lehetne cáfolni, tudnék mondani egy csomó helyzetet, amikben  ez látszólag nem igaz. De vajon melyik vagyok én a kettőből? Szeretek abban hinni, hogy az a belső, fotelben ücsörgő vagyok ÉN, a kint látható pedig csak az itteni világ által nevelt, nagyjából elfogadott szabályok szerint játszó LÁTSZAT."

bár a harmónianyúlnál(http://nyolc.blog.hu) már kilett ez rendesen elemezve, de azér bátorkodnék hozzátenni a magamét is.

agyfaszt lehet kapni tőled kely. a hülyeség ezen foka már valóban fizikailag fáj.

Nemrég még simán leléptem volna akárhonnan akárhová - naná, mer felelősségérzeted semmi.

Egyre jobban látok egy nem tudom mennyire távoli jövőt, minden nap eszembe jut ez a kép, de annyira lehetetlennek tűnik a mostani helyzethez képest, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a vágyálommal. - te azóta látsz dolgokat mióta az angyal válaszolt, mindegy is. nekem is vannak vágyálmaim, pl hogy nagycsöcsű csajok potyognak az égbül. dehát ilyen sose lesz. eljátszani jó a gondolattal jóez, de ennyi. neked meg mintegy fáklyaként lobog ez, megvilágítva az utad, tényleg mintha lenne ilyen világítótorony, amit követned kell, és akkor minden jó lesz. csak érted, az őrület lángja loboghat csak ilyen fényesen és ennyire meggyőzően.

a legtöbb dolog mellé (ami nem az éppen aktuális helyzetünk javítására szolgál) az értelmetlenség érzése társul - ez azér van mer nemes egyszerűséggel az égvilágon semmi értelme annak az ámokfutásnak amit itt előadsz a nagyérdemű szórakoztatására(?). bár inkább megrökönyödés már ez.

más kérdés, hogy vajon kinek lenne a helyzetemben még erre is agyi kapacitása - ehe. na nézzük mit is csinálsz. szopsz, blogolsz, dolgozol, olyan munkát amit bárki a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül is meg tud csinálni. miről beszélsz?

Talán azért van, mert biztosan tudom, hogy mindent megtettem és megteszek, hogy a dolgok rendben menjenek. Ha még így sem sikerül, akkor az már nem az én felelősségem.. - mégis kié? vagy ezt hogy képzeld? majd mondod a lurkóknak, h gyerekek eztán nem fogtok enni, mer nincs pénz kajára, de nem az én felelősségem, h éheztek, én mindent megtettem! idióta.

Szeretek abban hinni, hogy az a belső, fotelben ücsörgő vagyok ÉN, a kint látható pedig csak az itteni világ által nevelt, nagyjából elfogadott szabályok szerint játszó LÁTSZAT. - nos, én meg abban szeretnék hinni, h a magadfajták nem léteznek. jólenne.

Kifestettem a körmöm. Na jó, nem is.

"ezek között a népek között inkább vagyok zombi, semmint közéjük tartozó és mindenfélét érző lélek." - mondtam én, h nem való neked pest. tényleg semmi keresnivalód nincs itt.

"Azt hiszem, hogy Peti ugyanilyen. Leginkább a kötődés hiányához és az emberi kapcsolatok  feleslegességéhez van köze, egy helyi pszichiáter kisgyermekkori sérülésnek diagnosztizálná, és betegnek kiáltana ki minket." - miről beszélsz? megőrülsz egyedül. akárcsak a petikéd. ezér kapaszkodtok annyira görcsösen egymásba. és igen, valóban betegek vagytok. az ostobaságra sajnos nincs gyógyír.

"Ha csak azért teszel valamit, mert számodra megfelelő eredményt vársz cserébe, az színtiszta számítás." - te sosem viselkedtél másként, álszentség nagymestere.

"Minden tiszteletem azoké, akik a szemembe mondják, hogy mi bajuk velem." - látod kely, a harmónianyulat meg engem tisztelsz. és ez érthető is. tiszteletreméltó lelikerőről tettünk tanubizonyságot mikor a mellkasodon ücsörögtünk. merhát őszintén szólva -számomra- még egy trágyadomb is szimpatikusabb lett volna:S

"mindenki utál minket, cégen belül és persze a civilek is", "megtanulom szép lassan, hogy az élet kurvára nem abból áll, mint régebben hittem" - szokja a cigány a munkát.

A legkorábbi ismert emberféle maradványait találták meg Etiópiában

A legkorábbi emberfélék családjába tartozó főemlős maradványait fedezték fel Etiópiában. A lelet korát 4,4 millió évesre becsülik.

Az kelypithecus ramidus, vagyis "kely" egymillió évvel idősebb, mint a leghíresebb Australopithecus-lelet, "Lucy", amelyre a hetvenes években bukkantak szintén Etiópiában. Lucy egy nőstény csontváza, amelynek alapján a tudósok feltételezték, hogy az emberi faj az Australopithecusokból fejlődött ki. A kelypithecus viszont az emberelődök egy még korábbi fázisára utalhat.

Közös ős

"A mostani lelet megváltoztatja a Homo sapiens evolúciójáról vallott nézeteinket" - hangsúlyozta Owen Lovejoy, az Ohio állambeli Kent Állami Egyetem antropológusa.

Mint Tim White, a kaliforniai Berkeley Egyetem professzora kifejtette, az ember és a ma élő főemlősök 6-7 millió évvel ezelőtt rendelkeztek valószínűleg egy közös őssel.

"Kely" nem a közös ős, de ahhoz nagyon közeli" - vélekedett Tim White professzor.

A maradványok még 1994-ben kerültek elő az Afar-medencében, azóta tanulmányozzák csontvázát a kutatók, akik 11 tanulmányt publikáltak róla a Science legújabb számában.

Az Afar-medencében számos őskori állat és növény kövülete került elő, a helyszínen eddig 29 féle madár és 20 féle kisemlős fosszíliáit találták meg a kutatók, a leletek alapján valószínű, hogy 4,4 millió évvel ezelőtt ez egy erdős terület volt.

Az 80 kilogramm testsúlyú "kely" 1,2 méter magas nőstény volt, csontvázát 125 darabkából állították össze.

Rövid volt a tenyere, hajlékonyak az ujjai, vagyis képes volt csimpaszkodni, négy végtagja segítségével a fákon közlekedni, ám karja-lába hosszából arra lehet következtetni, hogy nem töltött túl sok időt a fákon, ráadásul óvatosnak kellett lennie: nem rendelkezett azokkal a tulajdonságokkal, amelynek köszönhetően a modernkori afrikai majmok valóságos légtornászok. Lábai elég erősek voltak a járáshoz, ám öregujjával fogni is tudott. A medencecsontok vizsgálata azt sugallja, hogy a farizmai úgy helyezkedtek el, hogy felegyenesedve, két lábon járt.

Mozaikszerű lény

Tim White szerint egy mozaikszerű lényről van szó, amely se nem csimpánz, se nem ember. Majomszerű pofája volt, felső szemfogai viszont inkább a modern emberére hasonlítottak, mint a főemlősökére. Koponyájának egyéb jellemzői, ahogy szemöldökcsontja is meglehetősen különböztek a csimpánzokétól. A koponyába belépő, illetve onnan kilépő nagy erek és idegek egymáshoz való viszonya azt mutatja, hogy "kely" agya a modern emberhez hasonlatosan helyezkedett el, s így lehetőség volt a vizuális és térérzékelésért felelős területek növekedésére.

Fogzománcának vizsgálata arra enged következtetni, hogy változatos volt az étrendje - gyümölcsöket fogyasztott, diófélét és magvakat, de "kely" a leveleket sem vetette meg.

"Nem tudom, hogyan kell kifejezni igazán, csak ennyit tudok írni: fáradt vagyok." - nem szokta a cigány a szántást.