"Egészen biztos, hogy értelmetlen lenne az életem a gyerekek nélkül, közben nagyon nehezen viselem el őket. Szeretnék egyedül lenni, senkire se gondolni magamon kívül, de ha egyedül lennék és nem lenne kire gondolnom, ezerrel törekednék arra, hogy ne legyek egyedül és legyen kiről gondoskodnom.
Sosem szerettem játszani. Megtanítottak egy csomó társasjátékra, tudok sokféle kártyajátékot, de már jó ideje nem érdekel, hogy bármiben is nyerjek, így elvesztették az értelmüket. Mással sem nagyon játszottam, némi legó, valamikor az elején egy-két baba, de azok is csak addig érdekeltek, amíg a húgom játszott velük, az én kezemben valahogy nem működtek. Olvastam helyettük, nagyjából folyamatosan. Na de hol van ebben a csapatjáték, hogyan játszam most jól a gyerekeimmel, ha már gyerekként sem tudtam gyerekjátékokat játszani, mert untam őket? Kábé a tizedik percben kezdem azt érezni, hogy most azonnal fel kell állnom, ha nem akarok helyben szörnyethalni az unalomtól.
Holnap körbenézek a játékboltokban, hogy mit lehetne kitalálni, amivel egy tizenegyedik emeleti lakásban is létezni lehet - tévé nélkül.
Vagyis neveljek gyerekeket, akik nem várják el tőlem, hogy én szórakoztassam őket, mert arra nem vagyok alkalmas. Kizárólag a mozgékony játékok érdekelnek, pl ping-pong vagy a soprtok, ja hogy a ping-pong is sport:), na meg az egyedüllét játékai. Hogyan kell egyedül többen lenni? Hogyan lehetne feloldani egy ilyen ellentétet?"
hogy hogyan? hát egy golyó a fejbe. az sima, gyors és végleges megoldást nyújt.
"Egészen biztos, hogy értelmetlen lenne az életem a gyerekek nélkül, közben nagyon nehezen viselem el őket. Szeretnék egyedül lenni, senkire se gondolni magamon kívül, de ha egyedül lennék és nem lenne kire gondolnom, ezerrel törekednék arra, hogy ne legyek egyedül és legyen kiről gondoskodnom." - ÉN, ÉN, ÉN. kibaszott egy önző geci vagy te bazmeg.
"Sosem szerettem játszani. Megtanítottak egy csomó társasjátékra, tudok sokféle kártyajátékot, de már jó ideje nem érdekel, hogy bármiben is nyerjek, így elvesztették az értelmüket." - a játék értelme nem a nyerés, hanem maga a játék élvezete. és persze, h nem szerted, meg unod őket, mer a legalapvetőbb kreativitás is hiányzik belőled ami egy játékhoz(bármineműhöz) szükségeltetik. továbbá az állandó önámításod közepette nem marad időd elengedni magad, mer ugye arra koncentrálsz teljes erővel, h visszatuszkold a kibaszott nagy valagad abba a skatulyába, ahol szerinted lennie kell.
"Vagyis neveljek gyerekeket, akik nem várják el tőlem, hogy én szórakoztassam őket, mert arra nem vagyok alkalmas." -ez így önmagában egy akkora faszság, h nem is tudok rá mit írni.
tényleg a golyót javaslom. mindenki jobban járna.
