úgy döntöttem idézgetni fogok, csak azért, hogy nehogy elvesszenek ezek a csudálatos kincsek:
"Már egy ideje tudom, hogy át kell alakítanom a nagyházsokszobasokgyerek elképzelésemet, de elég nehezen megy. Ez vagyok én, a legmélyebb vágyaim gyerekkorom óta ugyanazok, sosem voltam elég rugalmas, hogy az adott szituáció szerint változtassak, legalábbis ezekben az alapdolgokban. Vagy csak ennyire pontosan tudja bennem valaki, hogy mire van szükségem? Fene tudja. Mindenesetre a jelen helyzetben belátható időn belüli nagy családra vágyni elég nagy botorság, vagy legalábbis az életem bizonyos részeinek gyökeres megváltoztatásával járna, amit nem szeretnék.
Ha jobban megnézzük, akkor mehetne minden úgy, ahogy szeretném, és hát mi az a pár milliócska, ami hiányzik a megvalósításhoz?:)
Mindenesetre legyen most az, ami a legközelebbi és tulképpen könnyedén megoldható: saját lakás, nem kell túl nagy, hiszen csak négyen fogunk benne lakni, fix állás Petinek, és ha már minden oké, akkor szeretnék még egy lakást, nagyon rossz állapotút, amit úgy újíthatnék fel, ahogy jól esik. Megint rámférne egy kis festés és csempézés, nagyon szeretek igazán szar dolgokból jót csinálni. Ráadásnak ez még jó pénzkereset is.
Mert hogy rájöttem, hogy jó sok pénzbe fog kerülni ezt a két gyereket normálisan felnevelni. Mondhatnám, hogy ez sem fontos meg az sem fontos, de az az igazság, hogy ha azt szeretném, hogy ők majd máshogy éljék az egész életüket, akkor nem lehet más célom, mint hogy vagy jó szakmát szerezzenek vagy egyetemre járjanak. Hogy aztán mit kezdenek a megszerzett tudással és a papírokkal, az már az ő dolguk. Persze az lenne a legjobb, ha hamar kiderülne, hogy miben tehetségesek, és akkor könnyebb lenne abba az irányba haladni.
Most látom, hogy mennyi mindent mondtam meg írtam régebben, ami nem visz sehova. Ha aránylag boldog embereket akarok nevelni, akkor nincs más választásom, mint beilleszteni őket a társadalomba, úgy, hogy szerethetők és "eladhatók" legyenek. Szörnyű ezt így leírni és leírva látni, de attól még igaz. Nincs ember, aki éhesen, fázva jól érezné magát. márpedig itt, ezek között az emberek között, csak elveszni lehet, ha az ember máshogy akar élni. Vannak dolgok, amikben élhetek máshogy, mint az átlag, és vannak, amikben nem. Nem nézünk tévét, nem hallgatunk rádiót, nem vásárolunk felesleges dolgokat, de azt a keveset is meg kell venni valamiből... basszus, pár hónap alatt városi realista lettem. Látom a hajléktalanokat, vagy vegyünk kevésbé rosszat, látom a munkatársaimat, és biztosan tudom, hogy nem akarom, hogy a fiaim ide kerüljenek.
Kevés ember engedheti meg magának, hogy más legyen. Aki becsületesen szeretne élni, az még annyira sem tehet mást, mint hogy alkalmazkodik a pénzforrás elvárásaihoz, mint azok, akik gond nélkül csalnak adót vagy fogadnak el kenőpénzt. Azt hiszem, hogy a legtöbb, amit a fiaimnak adhatok, az emberi tartás, ami minden körülmények között megmondja majd, hogy mi a helyes. Tetszettek azok az emberek, akik lázadnak vagy kivonulnak a társadalomból vagy megpróbálnak változtatni a világon, de azt hiszem, hogy nincs ideje és helye most ezeknek. Hiszen ez egy működő társadalom, csak foltozgatni és nevelni kell. Összességében kurvára nem tetszik, mert pénzfüggő és könyörtelen, de hát a butaság nem bűn, nem igaz?:) Hova lehet itt lázadni? Hova tegyem a szép eszméimet, ha nem férnek el? Nem lehetek becsületes mások helyett, és nem mondhatom senkinek, hogy hé, te ezt ne csináld, ha nem adok helyette jobb lehetőséget.
Más kérdés, hogy ha őszinteségre nevelem őket, akkor arra is, hogy nem lehetnek barátaik. Nem tudom, nem tetszik nekem ez a "neked igazat mondok, neki meg nem", pedig ezt hívják lojalitásnak, legalábbis a mostani szóhasználat szerint. Csakhogy én nem tudok személlyel lojális lenni, csak értékeket tudok előtérbe helyezni. Vajon a barátok megmondják egymás szemébe, ha nem tetszik nekik valami a másikban? Egyáltalán: létezik olyan, hogy igaz barátság, amikor mindenben számítani lehet egy másik emberre? Én ezt még párkapcsolatban sem láttam sehol, senkinél. Kicsit olyan érzésem van, mintha ezek a szép kapcsolati elméletek mind mesék lennének, a szerelemtől kezdve a barátságig. Csak papíron vagy elvétve léteznek, a valóságban a legtöbben sosem találkozunk velük."
nanézzük.
"ami a legközelebbi és tulképpen könnyedén megoldható:saját lakás, nem kell túl nagy, hiszen csak négyen fogunk benne lakni, fix állás Petinek" - a nem túl nagy az mit takar? szerintem 4 embernek minimum a három szoba. mer van egy olyan elbaszott tulajdonságuk a kölköknek, h nőnek. és majd mi lesz 15-16 évesen vagy később? a közös szobában egymás szeme láttára fogják lekúrni az éppen aktuális lányokat(vagy fiúkat, nemi identitásuktól függően)? addig jó ámamígm mégkicsik, merha majd öntudatukra ébrednek lesz gond velük bőven. ez a fix állás petinek. hát manapság olyan nincs, h fix állás. a másik meg ez a bizonyosság petivel kapcsolatban, mégis mire fel? le fog lépni úgyis, csak idő kérdése. a miértje kurva egyszerű. minek legyen egy kétgyerekes öreg(edő) nővel, ha csini fiatal csajokat is hajkurászhat, felelősség nélkül. meg gondolom ha némi büszkeség meg tartás van benne, akkor saját purdékat szeretne idővel majd, nem másét pátyolgatni. szóval akárhogyis nézem ez szopó.
"Mert hogy rájöttem, hogy jó sok pénzbe fog kerülni ezt a két gyereket normálisan felnevelni." - akkor bizony kezdheted gyakorolni, h "szaxi ezeröt, komplett háromezer":D merh minimálbérből ez nem fog menni, az bizonyos.
"Most látom, hogy mennyi mindent mondtam meg írtam régebben, ami nem visz sehova." - hát kely, az az igazság, h most se szartad ki a bölcsek kövét.
"Kevés ember engedheti meg magának, hogy más legyen. Aki becsületesen szeretne élni, az még annyira sem tehet mást, mint hogy alkalmazkodik a pénzforrás elvárásaihoz, mint azok, akik gond nélkül csalnak adót vagy fogadnak el kenőpénzt." - az első része igaz, mer kelll hozzá tökösség meg egyfajta gunyorosság is. meg ész. neked ugye egyik sincs meg. a másik réssze meg jónagy faszság. eleve abban gondolkodsz, h munkavállalóként munkahelyen becsületesnek lenni. nemám az, h az ember fogja magát aztá szépen kívül helyezi magát az egészen és szépen dolgozik magának, magáért. ebből is látszik milyen korlátolt vagy, mer ez benned fel sem merül. na nem mintha esélyed lenne ilyesmire.
"Hiszen ez egy működő társadalom, csak foltozgatni és nevelni kell. Összességében kurvára nem tetszik, mert pénzfüggő és könyörtelen, de hát a butaság nem bűn, nem igaz?:)" - nem, nem igaz. "Ostobaság: a legfőbb bűn, mely ugyanakkor nem jár fájdalommal. Az egyén célja nem a társadalom-hirdette ideálok hajszolása kell legyen, hanem saját életének tudatos kiteljesítése." nem, ez nem vmi kóbor angyal elbaszott válasza kely, hanem vmi egészen más:D a társadalom meg nem működik. elég csak körülnézni, h miféle elbaszott beteg szarokat termel ki magából. nem foltozgatni kell ezt, hanem kidobni a picsába.
"Hova lehet itt lázadni? Hova tegyem a szép eszméimet, ha nem férnek el?" - neked sehova. az eszméidet javallom nyomtasd ki papírra, ne túl keményre. így szarpapírnak jók lesznek, mer másra úgyse.
"Más kérdés, hogy ha őszinteségre nevelem őket, akkor arra is, hogy nem lehetnek barátaik." - na itt (is) látszik mennyire elbaszott vagy. csak akkor lehetnek igazi barátaik ha őszinték. bár kétlem, h tisztában lennél a szó jelentésével, lévén, h egész életed önámításra épül.