"Ma azt mondta nekem egy srác, hogy szerinte ne tanítsak olyan dolgot a gyerekemnek, amiben nem tudok példával előtte járni. Van abban valami, hogy a gyerek úgysem a dumából, hanem a látványból, az élményekből tanul, na de ha én most itt tartok, ahol tartok (tök mindegy, miért), akkor a gyerekemnek esélye sincs kimászni az én helyzetemből?" - kérdés, h mit akarsz nekik tanítani. mer ugye mit is tudsz te a szopáson(átivitt értelemben is) meg az okoskodáson kívül? nagyon semmit.
"A beszélgetőtársamnak teljesen igaza van akkor, ha nem nevelek. Ha csak élek, ha a gyerek csak lát egy bizonyos viselkedést, de nem foglalkozom vele külön, a saját értékeinek megfelelően, akkor bizonyára ő csak véletlenül vagy nagy tehetség birtokában nőhetne túl rajtam." - rajtad egy csimpánz is túlnőttnek tekinthető.
"Anyám egyik legnagyobb hibájának azt tartom, hogy sosem ült le velem "papolni". Megvan a beszédnek is a határa, amikortól már unalmas és értelmetlen, na de hogyan tudjon egy gyerek, egy ember bármit is, ha egész egyszerűen nem mondanak neki semmit? Ha nem várnak el tőle semmit, ha nem nem mondja a szülő, hogy "hidd csak el kisfiam, tanulni fontos, mert csak így viheted valamire az életben" (lefogadom, hogy a "magadnak tanulsz" dumába bele se gondol egy gyerek, értelmetlen a gyerek értelmi szintjén kívül eső módon beszélni vele), és ha a gyerek nem érti, akkor sem szabad figyelmetlenségből vagy nemtörődömségből hagyni, hogy ő maga döntsön ebben a kérdésben. Hiszen még gyerek..." - "Megvan a beszédnek is a határa, amikortól már unalmas és értelmetlen," - hát még az írásnak. értesz ugye?:S
ne tanítani akarjál te kely, hanem tanulni.
"Vajon kitől kaptam a gondoskodás képességét, ha nem a szüleimtől?" - kaptál ilyen képességet? megkéne erről kérdezni az elhanyagolt gyerekeid, az éhendöglesztett kutyád, meg a rothadó dísztökeid.
