ez jó kibaszott hosszú. momentán még elolvasni sincs kedvem, csak bemásoltam, h meglegyen. majd jön hozzá azért a komment természetesen:D
"Sokszor érzek mostanában haragot. Ez azért furcsa, mert sosem tudtam haragudni senkire, indulatos voltam, öt perc kiabálás vagy felrobbanás előtti állapot, aztán vége. De most van pár ember, akikkel szemben igazi, múlni nem akaró haragot érzek. Azt hiszem, hogy nem volt normális a megbocsátás ilyen magas szintje bennem, talán annak volt köszönhető, hogy apám mellett azt tanultam, hogy nekem ennyi vagy semmi jár, haragudni felesleges, el kell viselni a szart is. Most viszont - ha elég mélyen magamba nézek - folyamatos dühöt érzek egy csomó emberrel és régi dolgokkal kapcsolatban. Igenis haragszom az anyámra, amiért így nevelt fel, ahogy tette, és ezért ez lett velem, ami van, haragszom az apámra, amiért ilyen gyenge ember, haragszom a családomra, az összes kimondott szarra, amiket csak azért mondtak ki, mert nem hallottam, vagy mert így vágtak vissza az egyenes őszinteségemért. Haragszom Ágira, amiért két éven keresztül hazudott nekem, és haragszom arra a munkatársamra, akinek majdnem sikerült kirúgatnia a munkahelyemről ügyes szócsavarással, még szerencse, hogy túl buta a sikeres megvalósításhoz. Haragszom az emberekre, amiért ebben az undorító szómocsárban élnek, ahogy folyamatosan pletykálnak, mások dolgain rágódnak azért, mert képtelenek önmagukkal szembenézni, és mert jól esik nekik a rosszindulatú szócséplés.
Olyan érzésem van, mintha a nulláról kellene új életet felépítenem, mintha most hallanék először, most látnám magam körül először a valóságot úgy, ahogy van. Csakhogy nem tehetem egyedül, hiszen itt vannak a fiúk és itt van Peti, aki szegény sokszor szembesül a labilitásommal és a haraggal, ami összegyűlt bennem a világgal szemben.
Nincs túl sok időm mostanában magammal foglalkozni, de ez talán nem is baj, az idő megoldja ezt a szart is, tudom, hogy elmúlik majd a harag, és én megint erősebb leszek. Az is lehet, hogy csak azért érzem most ennyire egyértelműen, mert tényleg nagyon nehéz ez az egész. Az én felelősségem és feladatom rendbetenni négyünk életét annyira, hogy soha többé ne kerüljünk ilyen rossz anyagi helyzetbe és bizonytalanságba. Meg is teszek mindent, de közben sokszor eszembe jut, hogy mennyivel könnyebb lett volna, ha nem ebbe a családba születek, ha olyan emberek között nőhetek fel, akik szeretnek, ha nem bonyolódom bele teljesen értelmetlen és felesleges kapcsolatokba, ha nem követek el hibákat azért, mert a körülöttem élők is mind elkövették vagy nem mondták, hogy ne tegyem. Egyetlen dologban mond mindenki határozott véleményt: a párkapcsolataimról, ami azért fura, mert ez az egyetlen része az életemnek, amit sokkal jobban tudok irányítani és jobban csinálom, mint bárki, akit ismerek. Nem mondom, hogy nem követek el hibákat, leginkább praktikus szempontok szerint, de az érzelmi része valamiért nagyon jól megy nekem, ösztönösen őszinte és nagyon bensőséges kapcsolatokat alakítok ki, amitől a dolog valódi párkapcsolat lesz és nem egymás mellett élés. És hát mondhat bárki bármit, nem hiszem, hogy praktikus szempontok alapján kellene társat választanom. Nem hinném, hogy a másik anyagi helyzete vagy életkora döntő tényező lehetne abban, hogy szeretem-e vagy sem, vele akarok-e élni vagy sem.
Valószínűleg Peti és Taky jócskán megsértődne az összehasonlításért, de mindenképpen szerencsés embernek tartom magam, amiért olyan emberek mellett élhettem/élhetek, akik jó emberek, sokmindenben hasonlítanak egymásra, és abban is biztos vagyok, hogy ha nem figyelnék, akkor ugyanazokat a hibákat követném el most, amiket elkövettem Takyval, azokat, amik miatt tönkrement az a kapcsolatom, amik miatt Taky nem olyan ember lett, amilyennek indult. Tényleg igaz az, hogy csak azt az embert lehet kihasználni, aki hagyja magát, és csak az az ember lehet önző seggfej, akinek megengedik. És ahogy nézem: a hibák kijavítása kábé ugyanannyi ideig tart, amennyi ideig elkövettük őket, nem lehet hirtelen visszacsinálni semmit.
Nem tudom, hogy az önfejűségem vagy az elhanyagolás miatt vagyok kénytelen kizárólag a saját hibáimból tanulni (vagy mindenki csak azokból tanul, már aki egyáltalán tanul belőlük), de az mindenképpen rossz, hogy nekem sose tanította meg senki, hogy ha ezt meg ezt teszem, akkor annak ez meg ez lesz a következménye. Vajon hány hajléktalan néz maga köré értetlenül, hogy hogyan kerülhetett ebbe a helyzetbe? Biztos mind azt mondja: bárcsak ne bíztam volna meg ennyire abban a másikban, aki kirakott a közös lakásunkból, bárcsak tanultam volna, amikor még lehetett, bárcsak kitartóbb, okosabb, erősebb stb lettem volna. Én meg most azt mondom: bárcsak ne vettem volna fel azt a hülye lakáshitelt, ami a legnagyobb gondot jelenti az életemben. Szóval megpróbálok megszabadulni tőle, mert nem akarok még 18 évig ugyanattól a szartól félni. Érdekes, de ez is a tartozások rovatba tartozik... azt hiszem, hogy akkor lehetek nyugodt és tiszta teljesen, ha az összes tartozásomat visszafizetem és behajtom. Mert a másik oldal is ide tartozik: sosem fogok tudni azokkal az emberekkel teljesen tiszta lenni, akik tartoznak nekem. Mindegy, hogy miről van szó, egyáltalán nem pénzre gondolok. És hát a saját tartozásaimat megadhatom, bocsánatot kérhetek, jóvá tehetek dolgokat, de senkit nem kényszeríthetek arra, hogy ő is vezekeljen, hogy lenullázzuk a kapcsoltunkat. A másik lehetőség a bosszú, de az sosem jutna eszembe, nem hiszem, hogy jó megoldás bármire is. Talán figyelmeztetnem kéne ezeket az embereket, hogy tartoznak nekem, mert megbántottak vagy ártottak nekem, de ez most nem menne veszekedés és sárdobálás nélkül, talán majd eljön a beszélgetéseknek is az ideje. Mindenesetre most a saját tartozásaimon dolgozom, úgy tűnik, hogy ez főleg pénzt jelent, na meg persze a a gyerekekkel való folyamatos foglalkozást. Hiszen ha valamit igazán el tudnék rontani , mert maximálisan az én felelősségem, az az ő életük, de ezt a hibát semmiképpen sem szeretném elkövetni."
na. látom reklamálsz, h neked senki se szólt.. hát bazmeg kely, miről szól a blogom, meg a harmónianyúlé? megin te vagy a hülye, mer mindig azt hiszed, h te mindent jobban tudsz, aztá baszol figyelni másokra. de h mindezér még haragot is érzel mások iránt, az egész egyszerűen elképesztő. szóval akkor újra: VELED VAN BAJ KELY.
