"Nem is tudom, hogy miért kell nekem egyáltalán a jövőn gondolkodnom, mindenesetre folyamatosan dönteni próbálok egy alapkérdésben. Város vagy falu? Város és sok ember, sok program, sok lehetőség, vagy falu és kert, növények - és az anyám, sok gyerek, valamiféle közös élet, közös célért élt kibővített élet. Bármelyiket választom, a másik mindig hiányozni fog. A legrosszabb ebben az előre gondolkodásban, hogy mivel a gyerekek még csak 5 évesek lesznek, igazából legalább 2 évem van még, mire aktuális lesz egyáltalán ez a döntés. Persze nem árt felkészülni...
Ha azt nézem, hogy milyen környezet lenne jó gyerekek számára, hol tanulhatnának meg minél kevesebb elkábított idővel élni (vagyis tévé meg számítógép nélkül), akkor mindenképpen a falu a jó választás. Ott van nagy kert, nagy tér, ezer lehetőség az időtöltésre, és a város sincs annyira messze, hogy kulturális programok nélkül maradjanak. De mi van velem? Mit szeretnék én, magamnak? Csendet, anyagi és fizikai biztonságot (pl engem nyomaszt egy nagy ház fenntartása, ami egészen a tető beázásától a kályhás fűtés kényelmetlenségéig tart), egy nagy család ellátásának minden részletét. Azt hiszem, hogy egy ilyen élethez férfi kell. De honnan szedjek egy olyan férfit, aki társ lehet ebben? Peti..." - Peti.. nos, elképzelem micsoda melegség járhatja át Peti szívét miközben olvassa e sorokat. hiába, te aztán tudsz szeretni kely.
azé látom pedzegeted már, h húznál innen -aminek őszintén örülök-, vissza anyád kebelére. biztos fog örülni neki, h élelmedett korára el kell majd tartania a lányát(aki életképtelen), meg az unokáit is.
ha lenne benned vmi emberség kely, akkor keresnél nevelőszülőket a gyerekeidnek, temeg bevonulnál vmi elmegyógyintézetbe. ott aztá megtalálnád a helyed. tele van érdekesebbnél érdekesebb emberekkel. ki tudja, lehet még olyan is akad akinek az angyal (szintén) válaszolt..
