"Ti hogyan döntötök?" - van egy könyvecském, az angyal válaszol. hans christian andersen írta. azt lapozgatom, választ keresgélve. vagy pénzfeldobással.
"Mit is tudhatunk a döntéseink következményeiről és a helyességükről?:) Hát nem sokat., blablabla" - na ez úgy van, h legtöbben napokig gondolkodnak vmi piti ügyön, aztá nagy sipákolások közepette elmozdulnak arra amerre a legkönnyebb. aztá hameg mégiscsak szükségeltetett volna némi erőfeszítés ahhoz, h ne essenek pofára, akkor meg lapulnak, mit tehénszar a füvön. és a körülményeket okolják saját gyengeségük, meg döntésképtelenségük miatt.
"Baromi izgalmas volt, miután készítettem egy csomó fotót meg egy hangfelvételt, amik bizonyították, hogy nem tévedett a gyanakvó, aki megkért minket erre a munkára, szerepjátékot játszottunk, így sikerült véglegesen eldöntenünk a kérdést. Olyan volt, mint egy krimi, de tényleg:)) Csak most szereplő és nem néző vagy olvasó voltam" - a spicliket mndenki rühelli. undorító aljanépség.
"És nem tudtam dönteni, de reggelre megjött megint a válasz: hacsak nem változnak a dolgok, maradok, ahol vagyok. Méghozzá azért, mert ezen a helyen nagyon sok dolgot tanulhatok még a világról. Olyan emberek között töltöm a napjaimat, akiknél (hát mondjuk ki egyenesen) többre tartom magam" - nyugi kely, minden bizonyal ők is többre tartják magukat mindenkinél. kispályás semmitérőknél ez alaptulajdonság:D
