Csatlakoznék Phátyol Úr véleményéhez.
Bár talán tennék annyi kiegészítést, hogy a kiégett életünk okán keletkezett sok korom által megkeseredett életünkbe az a blog csepegtet némi édességet, és ezáltal elviselhetőbb a sanyarú, céltalan életünk.
Mer nézzük csak meg az én egyik átlagos napomat: cigarettára gyújtok, és egy csésze kávéval a gép elé telepedek egykéthá-t olvasni, szuttyogok a konyhában, egykéthát-olvasok, bejárom a várost, ügyesbajos dolgaimat intézve, egykéthá-t olvasok, vadászgatok, mafiaösszejöveteleken veszek részt, egykéthá-t olvasok...ésígytovább.
Mindezt összevetve mi is hálával tartozunk neked, ezért, ha megigéred, hogy jó leszel, legközelebb is ellátogatunk hozzád, hogy a mejjedre ülve beszélgethessünk. (Bár a "mejjedre ülés" ellen Phátyol úr hevesen tiltakozik, nasebaj, majd a fejed két oldalán foglalunk helyet)
Szóval tudunk menni.
Mert bizonyos körökben minket szabad szellemeknek hívnak.