lakás - Pest

2009.05.28. 10:07

szerző: Phátyol Ferenc

Na ezt azér már NEM!

Az a helyzet, hogy van Pesten valaki, egy rendkívül sármos, intelligenciájával a zseniség csúcsát döngető, angyali szépségű illető, aki KIBASZOTTUL SZERET AUSTRALOPITHECUSOKRA VADÁSZNI!

Sőt! Segítőtársa is van, igaz csak egy részeges dagadt törpe, de az is ejthet néhány komoly sebet. Legyen elég annyi, hogy arra az érzésre utalok, amit akkor éltél át, mikor azt hitted a nimfomán törpe a szívednek egy oly kedves személlyel fog rándevúzni.

Nem akarsz te Pestre költözni kely. Kibaszottul nem.

 

1 komment

a jövőm

2009.05.27. 12:12

szerző: Phátyol Ferenc

Tulajdonképpen csak egy kép ugrik be:

1 komment

pofonok

2009.05.27. 11:58

szerző: Phátyol Ferenc

Szólj hozzá!

2009.05.26. 17:10

szerző: Phátyol Ferenc

Poén, hogy már régóta azt mondom: légy önmagad, alakítsd úgy a sorsod, hogy neked jó legyen, közben meg minden lépésemet értük teszem, hiszen nélkülük mindent máshogy csinálnék. Persze, tudom, nekem ez a jó. nem hagynak nyugodtan csetelni?

Szólj hozzá!

Donászy Dávid

2009.05.25. 12:18

szerző: Phátyol Ferenc

"túl sok itt a hazugság"

picsába. pedig csak rábuktam volna arra a pöcsre. legyen akármi is a tulajdonosának neve. nonembaj, most más dolgom van, mint ezen őrlődni. újfent be kell magyaráznom magamnak, hogy igenis szeretem az én Petim, nem csak a betevő faszt jelenti nekem.

1 komment

2009.05.23. 02:13

szerző: Phátyol Ferenc

sokatmondó kép(tudós tekintet), azaz najó. geci leszek megin.) KÉPletes: távmunka meg egyéb alibilófaszok amivel meg tudnád okolni azt, h van jogod élni, hogy hasznos vagy, stb. dehát.. ezt még magadnak sem tudod bemagyarázni. nemhogy másnak..

Szólj hozzá!

2009.05.22. 13:29

szerző: Phátyol Ferenc

láttam ám!

Szólj hozzá!

leltár

2009.05.22. 08:30

szerző: Phátyol Ferenc

 

 

 

 

 

 

 

 

Artificem commendam opus. Az alkotót alkotása dícséri.

1 komment

ki ártott neked? azé mer kitalálsz vmi faszságot magadban, és valaki nem viselkedik engedelmes bábként azmá bántás? idióta. gecire rühellem az ilyen kibaszott álszent dumákat. mégjobban az ilyen eszmefuttatások utáni elégedett hátradőlést, h na, csak bemagyaáztam magamnak, hogy jóember vagyok.

1 komment

egyenes

2009.05.21. 11:23

szerző: Phátyol Ferenc

naigen, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. (ez a kutya mintegy leitmotívumként vonul végig a kely szimbolikában:S)

dísztököt ültetünk a kertbe - az finom lesz.., aztán elmegyünk a játszótérre és hatalmas homokvárat építünk. - jó szórakozás a légvárépítés mellé..

1 komment

már értem

2009.05.20. 20:17

szerző: Phátyol Ferenc

lófaszt érted. nem értesz te semmit, csak gecire beszartál, hogy fasz nélkül maradsz.

1 komment

terítsünk lapot

2009.05.19. 11:22

szerző: Phátyol Ferenc

Azt mondta, hogy nagyot csalódott bennem, pont abban a dologban, ami miatt szeretett. Én is szeretem magamban ezt a nyíltságot, ami annyi gondot is okoz nekem, de mégis büszke voltam magamra, hogy képes vagyok ha hazudni nem is, de elhallgatni igen, ha kell. Hiszen ez azt jelenti, hogy felnőttem, képes vagyok uralkodni magamon. - ez nem felnőttség, csak sima gerinctelenség.

Tegnap felhívtam anyámat, és elmeséltem neki, hogy mit teszek Petivel. Muszáj volt, mert nagyon fojtogatott, és egyre nehezebb volt bármit is nem mondani, ő meg azt mondta nekem: nagyon büszke vagyok rád. - kövezzenek meg, de vmiér én kelymamát értelmes embernek gondolom. úgyhogy ez nem dícséret volt babám, hanem kőkemény irónia..

Az ő döntése volt, hogy idejött (ezt hiába is próbálja még ő maga is rám hárítani), és azt hiszem, megtettem mindent, hogy ne legyen semmiben hiánya, jó anyja voltam, neveltem... de már nem akarok az anyja lenni, a társa szeretnék lenni... vagy senkije, mert a barátságot nem akarja. - ez egyszerűen beteges.

Szörnyű, hogy pont én veszem el az álmait. Bántom őt folyton, pedig távol álljon tőlem, hogy rosszat akarjak neki, vagy fájdalmat akarjak okozni. Hiszen szeretem. Nem tudom, hogy képes-e a kapcsolatunk túlélni ezt a sok változást, ami velünk történik, tudunk-e megbocsátani, várni, elfogadni... - ugyan ki hiszi el ezt a maszlagot? még magadnak sem tudod bebeszélni te szerencsétlen nyomorult.

1 komment

2009.05.19. 02:26

szerző: Phátyol Ferenc

Mi van velem? Érzem, hogy új félelmek születnek bennem, és az a legfurcsább, hogy nem is személy szerint hozzám kötődnek, nem magamat féltem, hanem talán az álmomat, amit annyira tisztán látok már jó ideje, és ami fura módon csak még több bezártságot és kötöttséget, új félelmeket hordoz. Miért vágyom olyanra, ami még nehezebb lesz, mint amiben most élek? Miért nem vágyom szabadságra miközben minden nap kínoz a bezártság? Talán a saját szabadságom már összenőtt ezzel az álommal, a megvalósulásával... hiszen semmi más értelmét nem látom az életnek.

Paranoid szkizofrénia: a személyiség szétesésével járó állapot. A téveszmék nem alkotnak rendszert, bizarr, ellentmondásos, képtelen elemeket tartalmaznak.

Paranoia: a személyiség megtartott, az alkalmazkodási funkciók megfelelőek, a kötődési képesség, szociabilitás, teljesítőképesség jó, ugyanakkor jól kidolgozott, rendszerezett téveszme van jelen. Ebben a vonatkozásban a személy igen heves indulatokat él át, és adott esetben ezeket ki is nyilvánítja. Többnyire kiválóan disszimulálnak, ha a téveszmével összefüggő kritikus pont érintetlen marad, semmi nem utal kóros folyamatra. Ellenkező esetben viszont robbanásszerű, befolyásolhatatlan, hamis kiindulópontra logikusan felépített szenvedélyes kitörésnek lehetünk tanúi. A téveszmerendszerben belső logika érvényesül, ebben a személy megingathatatlan, ugyanakkor az élet más területein megfelelően funkcionál. Előfordul, hogy az érintetteken, vagy a közvetlen hozzátartozókon kívül más nem észleli a patológiás állapotot.

Nagyon örülök annak, ami történt, most megint minden átalakul bennem, megváltoznak a helyek és a bizonytalanságok is... és igen, most félelmetes, mert nagyon nehéz utat hagy, de úgy látszik, ez van, ez az én életem.

 

 

1 komment

Mert oké, azt mondjuk, hogy nem számít semmi kézzelfogható, de akkor sem hiszem, hogy szabad lenne elpazarolni ezt az ajándékot, amit úgy hívnak, hogy élet. - faszé blogolsz akkó?

Tegyük fel például, hogy már két napja nem szartál;
Természetes, hogy kitolsz egy húsz-harminc centis példányt.
De a fajansz ehhez kicsi; keresztbe áll a szar,
És utána eltörik; ez az ami kurva szar.
Mert miközben dől, mint a pisai torony,
Szép barna vonalat rajzol a combodon.
Ide figyelj kisgyerek, én más vagyok, mint az emberek;
Mert a csapból isznak a többiek, én meg oda vizelek.

 

1 komment

gondoskodás

2009.05.17. 17:25

szerző: Phátyol Ferenc

Hát igen, ez fakad belőlem, oda kell figyelnem, hogy ne vigyem túlzásba.

 

1 komment

gyerekzsúr

2009.05.16. 16:14

szerző: Phátyol Ferenc

Nem igazán értem, hogy miért akarok közelebb lenni hozzájuk. Csak ültem ott és néztem őket, aztán pont ugyanolyan szókimondó és túlőszinte kislány voltam, mint máskor.Kislány 34 esztendősen?:O Fura, mert értem őket, látom, hogy mit csinálnak, figyelem a szemüket, amikor hazugság közben elfordítják, és mégsem leszek olyan, mint ők, nem hazudok én is válaszként, sőt még csak be sem zárkózom. Csak a poénjaim száma növekszik, szerintem néha úgy viselkedem, mint egy pasas. Hiába, én vagyok a nőiesség mintaképe..

majd fenti szellemben sok blablabla

Az igazság az, hogy szörnyen éreztem magam, önmagamat hibáztattam, amiért túlságosan más vagyok hozzájuk képest, és tudom, hogy két lehetőségem van: vagy hozzájuk tartozni, vagy kimaradni ebből az egészből, de nekem egyik lehetőség sem tetszik. Az igazság az, hogy (félretéve, hogy tetszik-e vagy sem) egyetlen lehetőségem sincs. Hozzájuk hasonló nem lehetek, mivel bolond vagyok, ahhoz meg ész kéne és tisztánlátás, a másik lehetőség meghát, nem tudok szabadulni a gyermekeimtől. Így ez sem létező opció.

 

 

 

1 komment

ígéret

2009.05.15. 13:38

szerző: Phátyol Ferenc

Peti mostanában más művészetekkel is megpróbálkozik. Elkezdett rajzolni. Szerintem baromi jól megy neki, a képei ugyanolyan szürreálisak, de ez mégis érthetőbb, meg talán az ember a képeket nem is akarja annyira érteni, a látványra épülő művészetek nem erről szólnak. Na és megígértettem vele, hogy bármerre vet is minket a sors, ha egyszer komolyan festeni vagy rajzolni fog, akkor nekem is csinál majd egy képet. Ő pedig megígérte. Nem felejtem ám el!! Az ígéret szép szó, ha megtartják:)

Jaj és az én Petim olyan ügyes, miközben írtam ezt a bejegyzést már el is készült az a bizonyos kép! Az a címe, hogy Judit és én:

 

1 komment

végre megtaláltam azt a vetületét az életnek amit valóban értek, és a ráadás az, hogy még tetszik is. igen, ezek a mesék:))

Mert oké, egy valóban felnőtt ember ne Romana-t, hanem Dosztojevszkijt olvasson, de a könyvnek végülis két értéke van: a szórakoztatás és a tanítás. úgyhiszem magam mégis inkább maradnék a kifestőknél, mer egyrészt ott kiélhetem szunnyadó kreativitásom, másrészt hameg a magasb irodalom számomra egyet jelent doszival, hát akkor ott nekem tényleg nem terem babér.. namindegy, íme a mese:

 

1 komment

Porcika tanár úr

2009.05.13. 13:30

szerző: Phátyol Ferenc

Mostanában megint azon gondolkodom, hogy miket tanultam Petitől. Fura, mert a vele való kapcsolatomra nem jellemző, de mégis a leginkább szembetűnő: nyugalmat. Ennél ékesebb példa nem is lehetne az, mint mikor kerékpározni ment, komolyan mondom olyan mennyei nyugalmat sosem éreztem még, mint akkor..

A lényeg meg csak annyi, hogy "ne csinálj segget a szádból, ha valamit mondtál, még ha nehéz is, tartsd be". Ezzel csak azér van gondom, merhát ha valaki úgy lényéből fakadóan seggfej akkor mivan?:(

Persze ezt én nem fogom fel minden téren szentírásnak, alapelemem, ha nem is a variálás, de az eseményekhez való hirtelen alkalmazkodás mindenképpen, így nálam a dolgok gyakran változnak, de nagyon fontos ezeknek a dolgoknak a részletes megbeszélése. Hát igen simulékony vagyok. megteszek mindent annak érdekében, hogy a magam kis álszent módján akkor támadjak, és persze úgy, hogy az a legalávalóbb legyen. Dehát végülis nem baj, utána mindent meg tudok magyarázni. Ha másnak nem is, magamnak mindenképp.

A legfontosabb talán az, hogy megtanított szeretni a testem. Hiszen ha tudja ilyennek szeretni, akkor nem lehet annyira vészes... Vagy mégis? mivan ha csak azért tette, hogy inkább ez, minthpgy hozzám kelljen nyúlnia? MEg ott van azis, hogy ha valaki éhes, tökmindegy milyen kaját talál örül neki nagyon.. Sőt! Úgyérzi nincs is annál finomabb. Hm. Asszem ezt még le kell futtatnom magamban néhányszor..

Arra is megtanított, hogy játszani a legjobb dolog a világon, sőt, valójában csak ennek van értelme. Ugyan mi mást is várhatnánk egy gyermektől?

1 komment

normális

2009.05.12. 11:29

szerző: Phátyol Ferenc

alapvetően mindenki egy kalap szar. simán kalap szar az emberek túlnyomó többsége, de sajnos létezik a magukat különb kalap szarnak gondolók valamivel kisebb tábora is. az utóbbiak ezzel kiérdemlik a nevetséges kalap szar titulust. juteszembe a klasszikus "felült sár" kifejezés hasonlóan lényegretörő.a legtöbb amit az ember tehet, hogy nem lázadozik egy életen át kalap szar mivolta ellen és az ezzel megtakarított engergiát játékra fordítja.

annyit tennék még hozzá mindehez, hogy bár Dosztojevszkij eszmefuttatásával nem tudok vitatkozni, egy lényeges pontra azér rávilágítanék. a tehetségtelen, közönséges emberekről ír. két típusukról, ki hogy oldja meg ezt magában ugye. ámde! vannak ám tehetséges emberek is. nem zsenik ők, többek ennél: géniuszok. és ez a legszebb az egészben:)

3 komment

hazaért

2009.05.11. 19:17

szerző: Phátyol Ferenc

Én meg visszafogom magam, hogy ne basszam le visszakézből. Inkább levonom a következtetéseket megint: szívesebben van házon kívül, mint velem:((

1 komment

Kb tizenegykor indult el, elvileg már vissza kellett volna érnie. Így aztán most itt ülök és aggódom (ahogy jó anyukához illik) - az milyen, ha valaki a saját "gyerekével" hál? meghát én eddig úgytudtam, hogy ő a Férfi mintaképe(meg a felnőttségé is).. hogyan lett hirtelen belőle gyerek?

A picsába, miért teszek meg egy csomó dolgot valakiért, akinek fontosabb az a kurva bicikli, mint én. - lába között a megoldás:S

1 komment

hogy ne veszítsem el

2009.05.11. 10:46

szerző: Phátyol Ferenc

http://www.psyche.hu/

1 komment

2009.05.10. 21:48

szerző: Phátyol Ferenc

MeGbOlonDuLtAm

Szólj hozzá!

egy alul, három felül

2009.05.10. 21:47

szerző: Phátyol Ferenc

kipróbálnám szendvicsben.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása