végre megtaláltam azt a vetületét az életnek amit valóban értek, és a ráadás az, hogy még tetszik is. igen, ezek a mesék:))
Mert oké, egy valóban felnőtt ember ne Romana-t, hanem Dosztojevszkijt olvasson, de a könyvnek végülis két értéke van: a szórakoztatás és a tanítás. úgyhiszem magam mégis inkább maradnék a kifestőknél, mer egyrészt ott kiélhetem szunnyadó kreativitásom, másrészt hameg a magasb irodalom számomra egyet jelent doszival, hát akkor ott nekem tényleg nem terem babér.. namindegy, íme a mese: