végre megtaláltam azt a vetületét az életnek amit valóban értek, és a ráadás az, hogy még tetszik is. igen, ezek a mesék:))

Mert oké, egy valóban felnőtt ember ne Romana-t, hanem Dosztojevszkijt olvasson, de a könyvnek végülis két értéke van: a szórakoztatás és a tanítás. úgyhiszem magam mégis inkább maradnék a kifestőknél, mer egyrészt ott kiélhetem szunnyadó kreativitásom, másrészt hameg a magasb irodalom számomra egyet jelent doszival, hát akkor ott nekem tényleg nem terem babér.. namindegy, íme a mese:

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://negyothathet.blog.hu/api/trackback/id/tr431121967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Harmónianyuszi 2009.05.14. 21:24:01

Áááá, nem jól látod te ezt. Mer lehet Romanát olvsani, csak a Metro-n / vonaton / távolsági buszon- ahol mások is látják-, bele kell tenni egy impozáns méretű Dosztojevszkij kötetbe. Úgy azé mindjárt más...
Aztán a könyvnek van egy harmadik, rendkívül praktikus GYAKORLATI értéke is: pl a bicegő számítógépasztal lába alá be lehet suvasztani, és voila, meg van oldva ez a probléma is.
Valami megin nem értek, a Doszi az nekem egyet jelent a Doszpottal. Ő azért kreatívnak volt mondható, mikor körberajzolta az áldozatokat.
Mesét nézni nem szégyen. Megaztán, van aki olvassa őket, van aki viszont írja.
:)
süti beállítások módosítása