Mi van velem? Érzem, hogy új félelmek születnek bennem, és az a legfurcsább, hogy nem is személy szerint hozzám kötődnek, nem magamat féltem, hanem talán az álmomat, amit annyira tisztán látok már jó ideje, és ami fura módon csak még több bezártságot és kötöttséget, új félelmeket hordoz. Miért vágyom olyanra, ami még nehezebb lesz, mint amiben most élek? Miért nem vágyom szabadságra miközben minden nap kínoz a bezártság? Talán a saját szabadságom már összenőtt ezzel az álommal, a megvalósulásával... hiszen semmi más értelmét nem látom az életnek.

Paranoid szkizofrénia: a személyiség szétesésével járó állapot. A téveszmék nem alkotnak rendszert, bizarr, ellentmondásos, képtelen elemeket tartalmaznak.

Paranoia: a személyiség megtartott, az alkalmazkodási funkciók megfelelőek, a kötődési képesség, szociabilitás, teljesítőképesség jó, ugyanakkor jól kidolgozott, rendszerezett téveszme van jelen. Ebben a vonatkozásban a személy igen heves indulatokat él át, és adott esetben ezeket ki is nyilvánítja. Többnyire kiválóan disszimulálnak, ha a téveszmével összefüggő kritikus pont érintetlen marad, semmi nem utal kóros folyamatra. Ellenkező esetben viszont robbanásszerű, befolyásolhatatlan, hamis kiindulópontra logikusan felépített szenvedélyes kitörésnek lehetünk tanúi. A téveszmerendszerben belső logika érvényesül, ebben a személy megingathatatlan, ugyanakkor az élet más területein megfelelően funkcionál. Előfordul, hogy az érintetteken, vagy a közvetlen hozzátartozókon kívül más nem észleli a patológiás állapotot.

Nagyon örülök annak, ami történt, most megint minden átalakul bennem, megváltoznak a helyek és a bizonytalanságok is... és igen, most félelmetes, mert nagyon nehéz utat hagy, de úgy látszik, ez van, ez az én életem.