Én meg alapvetően kedves vagyok, ezért elmondom azt a mesét, amit olvastam:
egy királynak szamárfülei nőttek, ezért mindenhova fejfedőben járt, úgy is mutatkozott az emberek közt. Csak a borbélya előtt volt kénytelen levenni a fejfedőjét, de megeskette, hogy nem mondja el senkinek, amit látott. A borbély tartotta is magát egy darabig, de aztán csak nem bírta. Kapta magát, ásott a mezőn egy lyukat, és belekiabálta: Szamárfüle van Midás királynak! Aztán a lyukat betemette, de a gyökerek meghallották, továbbvitték a fa leveleihez, azok az ágakhoz, az ágak pedig a madaraknak susogták el, amit megtudtak. A madarak meg szertecsiripelték a világban.
Ezért tartom én azt, hogy amit már két ember tud, azt meg lehet baszni, mert az nem titok.