Attól, hogy a képen látható hölgy egy kibaszott nagy puszit ad a mikulásnak, attól az még nem ribanc. (Mármint nem a mikulás, hanem a hölgy.)
A mikulás az jóságos, mert eljött ezen a nagy napon, hogy hófehérré tegye a máskülönben fekete dolgokat (ettől finomabban lecigányozni valakit...hajaj, néha még én is meglepődöm magamon), naszóval, ez kedves dolog, mer a mikulás az tudja, hogy itt szó se lehet együtt megöregedésről, mákszimum arról, hogy a fiatalember majd önmagát feledő áhítattal csak a madártejet hordja valamelyik szeretetotthonba.

Kiegészítés:
A bőrünk – barna.
Az erőnk – csekély.
A kézfogásunk – lagymatag, ettől a megbízhatatlanság érzetét kelti.
Az érzékenységünk – mindössze kirakati dísz.
A makacsságunk – értelmetlen dolgok iránti ragaszkodás.
Az ölelésünk- gusztustalanul mások elé tárt.
A szívünk- oly üres az, mint a fejünk.
A legtöbb ember és a tárgyak iránti közönyünk- színlelt.
A bezárkózásunk- miről beszélsz? :D
A bátorságunk- szemernyi nincs.
A szájunk- tényleg, fogat kéne mosni utána…
A hűségünk- látszólagos.
A változásaink- az állandó.
A szerelmünk- nevetség tárgyává tettük.
A könnyeink - na, azok nílusi áradást megszégyenítően ömlenek unos- untalan.