egyKétszar

Hogy létezik az, hogy ennyire egyedül vagyok a világban? - úgy, hogy bolond vagy. ez és az álszentséged, illetve aljas mivoltod mindenkit gecire taszít.

mindent értek, a fejemben le is játszottam, feldolgoztam, most már csak a gyakorlat hiányzik - meg az ép elme

naigen, hatalmas dolgok ezek. zabálsz meg alszol. minimum szobrot kéne emelni, h méltó emléket lehessen állítani ekkora erőfeszítéseknek.

semennyire.

én vagyok túl kedves, mer olvasom a kibaszott blogod. nameg a harmónianyúl. bár ő alapvetően az..

namindegy. a lényeg úgyis az,h nekünk írod, mer más úgyse kíváncsi sekélyes életed fostos szennyesére. mi is csak azér, mer jókat lehet rajtad nevetni.

szóval ami illendő lenne: egy kibaszott nagy köszönöm.

ui:hamá ásol, mér nem magad földeled el? szebb lenne ez a világ. szóval szerintem ennyit igazán megtehetnél az emberiségért.

u.ui: a gyk, az gyenge kifogás?

Annyira hülye vagyok néha. - néha?:O

"napok óta nem ettem és nem aludtam rendesen, mindenem fájt, borzasztóan ideges voltam, és öt percenként sírva fakadtam." - igazán kiegyensúlyozott személyiség vagy. tényleg azt hiszed, hogy bárki is sajnálni fog? ezzel max megvetést váltasz ki. 35 évesen picsogni azér, mer elhagyott egy 20 éves srác, akit mégcsak nem is szeretsz.. félelem.

"Bárcsak ő is átgondolná, és meglátná, hogy a tűzön-vízen át a kimondott szóhoz való ragaszkodás nem vezet jó útra, és el kellene engednie azt a tévhitet, hogy a szó fontosabb" - bárcsak értelmezni tudnád azt a szót, hogy vége. érted, V*É*G*E. azt jelenti, hogy nincs tovább. valami végérvényesen és örökre befejeződött. minél inkább sápítozol, annál inkább elnyújtod ezt. és itt jön be lényed lényege: te ezt élvezed. szánalmas.

a kéz mindig kész!

Mindenesetre úgy érzem, jól döntöttem, hogy beszéltünk, mert végre tudok aludni az éjjel, és a kő is eltűnt a gyomromból. - na akkor majd meglátogatunk az éjjel;)

"te átkarolod a derekam, aztán lapozol" - naigen. petike is így ment el:D

örüjjé: VALÓRA VÁLT AZ ÁLMOD!

ez a legjobb postod, a SEMMI. te vagy maga a megtestesült közhely

fekszem a földön, és valaki kezét nyújtva felsegít. én meg köszönet helyett jól bokánrúgom. aztán panaszkodok fűnek-fának, hogy fáj a lábam. bocsánat?

randevú rag

főhúzoda
zórod
főhúzoda
zórod
monddmért
monddmért

nemhúzoma
zórom
nemhúzoma
zórom
dehatovább

szobrozunk
itten
szobrozunk
itten
lefagya
zórom

lefagya
zórom

Ezt kell szeretni, ami magával sodor és szétszed, mert ez a mi javunk. Ezeket a kaland nélküli napokat, ezeket az egyforma mozdulatokat, az elveszettnek tűnő időt, a hamis remény elhagyását, az eső utáni lágy estét, a meg nem születendő gyerekeinket, a már soha be nem teljesedő szeretkezésünket, a keresztet, a táskát és a fedőt, ezekkel a fonott virágokkal, a rosszul megfogalmazott panaszokkal és nedves zsebkendőkkel együtt.

/Jean-Michel Maulpoix/

most már

grupiban is

benne vagy?

jóvan képzelődjél csak.

nem is vagy szerelmes petibe, magad mondtad. akkor faszt rinyálsz itt és hazudozol össze minden szart?

lényedből fakadóan kurva vagy: törődj bele

kurvának születtél: fogadd el

 U*N*D*O*R*Í*T*Ó

Némely gondolkodók szerint az ifjúsága múltával az ember már nem megváltoztatni akarja a világot, hanem kitalálja magának a saját változatát. Jó blogolást!

faszé van versnek tördelve egy gondolat?

ég a nagy cselektől a kopár net szarja,
redves nagy pecsáját kely biz' igen vakarja.
nincs egy árva blogos már e fene nagy fertőben;
nincs már egy lélek sem. mind az elfekvőben.

gép mögött az ökör szorgalmasan csetel;
minden oltári faszságot magába vedel.
mocsárnak alján, hol összegyűlt a szar
az ember csak vad billenytűkattogást hall.

szűz máriás oltár alatt áll egy némber;
gondolkodás helyett zsenge faszra kémlel.
nincs egy árva szőrszál a pinája ráncán,
de én bezony eztet soha meg nem hágnám

1930-ban a missisippi állam beli clarksdale-ben, a 61-es és a 49-es út kereszteződésében Robert Johnson eladta a lelkét az ördögnek, hogy ő lehessen a valaha élt legnagyobb gitáros. Az alkut csókkal pecsételték meg.

Na persze a te keresztutad ennél sokkal kisstílűbb, mivel te is sokkal kicsinyesebb vagy. De a lényeg ugyanaz. Eladod-e a lelked azért, hogy meghosszabbíthasd és elodázhasd azt, ami amúgyis elkerülhetetlen? Bukni fogsz, méghozzá hatalmasat. Már réges rég csak az időpont a kérdés.

"A humor a dolgokkal szembeni egyfajta látásmód, viszony vagy érzés, mindenekelőtt velünk született adottság, ami valakiben vagy megvan, vagy nincs meg."

kérlek halj meg.

(avagy soma bumerángtechnikája)

szóval a két dolog: kibiztosítani, aztán dobni.

megesz az  unalom, és azon a szaron siránkozol most, amit(szintén unalmadban) magadnak generáltál.

ki minél ügyesebben tereli el a figyelmét arról, h valójában mivel is telnek a napjai annál nagyobb seggfej. merugye, ha jó lenne, nem kéne miről terelgetni a figyelmet. ugyebár.

ki mitől lesz boldog, há ez egyénfüggő, de egyvalami biztos. kell egy cél. nem akármilyen. olyan ami túlmutat az egyénen, mer csak így lehet áthidalni a hullámvölgyeket. gyk az ember háttérbe helyezi egyéniségének pillanatnyi kínjait, mer ugye van ami fontosabb annál, h sajnáljam magam, vagy adott esetben betaláljam a világot, h mekkora szar is valójában(az).

lehet ilyen cél egy másik ember is, az, hogy neki jó legyen. érted, neki. neki, nem neked. na valami ilyesmit jelent szeretni kely. de te erre képtelen vagy.